HU/SB 4.9.32
32. VERS
- matir vidūṣitā devaiḥ
- patadbhir asahiṣṇubhiḥ
- yo nārada-vacas tathyaṁ
- nāgrāhiṣam asattamaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
matiḥ—intelligencia; vidūṣitā—szennyezett; devaiḥ—a félistenek által; patadbhiḥ—akik le fognak esni; asahiṣṇubhiḥ—türelmetlen; yaḥ—én, aki; nārada—a nagy bölcsnek, Nāradának; vacaḥ—az utasításoknak; tathyam—az igazságot; na—nem; agrāhiṣam—el tudtam fogadni; asat-tamaḥ—a legnyomorultabb.
FORDÍTÁS
A felsőbb bolygórendszerek félisteneinek újra vissza kell térniük, ezért mindannyian irigyelnek, amiért odaadó szolgálatom jutalmául Vaikuṇṭhalokára emelkedhettem. Csak azért nem tudtam elfogadni a bölcs Nārada utasításainak igaz áldását, mert ezek a türelmetlen félistenek megfosztottak minden értelmemtől.
MAGYARÁZAT
Sok helyen olvashatunk arról a védikus írásokban, hogy ha valaki szigorú lemondásokat végez, az nagy zavart okoz a félistenek között, mert mindig attól félnek, hogy elvesztik rangjukat mint a mennyei bolygók uralkodó istenségei. Tudják, hogy helyzetük a felsőbb bolygórendszerben ideiglenes, ahogyan azt a Bhagavad-gītā kilencedik fejezete is elmondja (kṣīṇe puṇye martya-lokam viśanti). A Gītāban az áll, hogy amikor jámbor tetteik gyümölcsei elfogytak, a félistenek, a felső bolygórendszer lakói valamennyien kénytelenek visszatérni a Földre.
Hogy a félistenek irányítják testrészeink különféle működéseit, való igaz. Tulajdonképpen még szemhéjunkat sem mozdíthatjuk szabadon, mindent ők irányítanak. Dhruva Mahārāja arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy ezek a félistenek amiatt, hogy irigyek voltak az odaadó szolgálatban elfoglalt felsőbbrendű helyzetére, szövetkeztek ellene, hogy beszennyezzék intelligenciáját, s így bár egy kiváló vaiṣṇava, Nārada Muni tanítványa volt, nem tudta elfogadni Nārada igaz tanítását. Dhruva Mahārāja nagyon megbánta, hogy nem hallgatott ezekre az utasításokra. Nārada Muni megkérdezte tőle: „Miért törődsz azzal, hogy mostohaanyád megbánt vagy csodál?” Természetesen azt mondta neki, hogy mivel még gyerek, nem kell törődnie az efféle sértéssel vagy elismeréssel, Dhruva Mahārāja azonban kitartott elhatározása mellett, hogy elnyeri az Istenség Legfelsőbb Személyiségének áldását. Nārada ezért azt tanácsolta neki, hogy menjen haza, s majd ha felnő, akkor próbálkozzon újra az odaadó szolgálattal. Dhruva Mahārāja megbánta, hogy elutasította Nārada Muni tanácsát, s hogy kitartóan valami olyasmit kért tőle, ami mulandó, azaz bosszút akart állni mostohaanyja sértéséért, és apja birodalmára vágyott.
Dhruva Mahārāja nagyon megbánta, hogy nem vette komolyan lelki tanítómestere utasítását, és hogy ez beszennyezte a tudatát. Az Úr azonban olyan kegyes, hogy amiatt, hogy Dhruva odaadó szolgálatot végzett, megadta neki azt, ami a vaiṣṇavák végső célja.