HU/SB 4.9.33
33. VERS
- daivīṁ māyām upāśritya
- prasupta iva bhinna-dṛk
- tapye dvitīye ’py asati
- bhrātṛ-bhrātṛvya-hṛd-rujā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
daivīm—az Istenség Személyiségének; māyām—az illuzórikus energia; upāśritya—menedéket keresve nála; prasuptaḥ—álmodva; iva—mint; bhinna-dṛk—megkülönböztető látással; tapye—sajnálkoztam; dvitīye—az illuzórikus energiában; api—bár; asati—ideiglenes; bhrātṛ—fivér; bhrātṛvya—ellenség; hṛt—a szívben; rujā—sajnálkozással.
FORDÍTÁS
Dhruva Mahārāja így szomorkodott: Az illuzórikus energia hatása alatt álltam, az ő ölében aludtam a valóságot nem ismerve. Kettős szemléletemmel fivéremet az ellenségemnek tekintettem, és miközben szívemet minden ok nélkül siránkozás töltötte meg, azt gondoltam: „Ők az ellenségeim.”
MAGYARÁZAT
A valódi tudás csak akkor tárul fel a bhakta előtt, amikor az Úr kegyéből a megfelelő végkövetkeztetésre jut az életet illetően. Amikor az anyagi világban barátokat és ellenségeket teremtünk magunknak, az olyasmi, mint az éjszakai álom. Álmainkban a tudatalattinkat ért benyomások hatására sok mindent létrehozunk, ezek azonban mind ideiglenesek és valótlanok. Ehhez hasonlóan noha az anyagi életben látszólag ébren vagyunk, nincs tudásunk a lélekről és a Felsőlélekről, ezért pusztán képzeletben hozunk létre barátokat és ellenségeket. Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī azt mondja, hogy ebben az anyagi világban vagy anyagi tudatban a jó és a rossz egy és ugyanaz; a jó és a rossz közötti különbség csupán az elme kitalációja. A valóságban minden élőlény Isten fia, vagyis az Ő határenergiájának mellékterméke. Az anyagi természet kötőerői beszennyeznek minket, ezért különbséget teszünk az egyik lélekszikra és a másik között. Ez is egyfajta álmodás. A Bhagavad-gītā elmondja, hogy akik valóban bölcsek, azok nem tesznek különbséget egy művelt tudós, egy brāhmaṇa, egy elefánt, egy kutya és egy caṇḍāla között. Ők nem a külső testet látják, hanem a szellemi lelket. Egy magasabb rendű megértés alapján az ember tudhatja, hogy az anyagi test nem más, mint az öt anyagi elem kombinációja. Egy emberi lény és egy félisten testének felépítése ebben az értelemben ugyanaz. Lelki szempontból mindannyian lélekszikrák vagyunk, a Legfelsőbb Lélek, Isten szerves részei. Mind anyagilag, mind lelkileg alapvetően egyformák vagyunk, de az illuzórikus energia késztetésére barátokat és ellenségeket teremtünk magunknak. Dhruva Mahārāja ezért azt mondja: daivīṁ māyām upāśritya, zavarodottságát az okozta, hogy kapcsolatba került az illuzórikus, anyagi energiával.