HU/SB 4.9.62
62. VERS
- yatra sphaṭika-kuḍyeṣu
- mahā-mārakateṣu ca
- maṇi-pradīpā ābhānti
- lalanā-ratna-saṁyutāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yatra—ahol; sphaṭika—márványból készült; kuḍyeṣu—a falakon; mahā-mārakateṣu—értékes drágakövekkel, például zafírral kirakott; ca—szintén; maṇi-pradīpāḥ—drágakövekből készült lámpák; ābhānti—csillogtak; lalanā—női alakok; ratna—drágakövekből készült; saṁyutāḥ—tartották.
FORDÍTÁS
A király palotáját márványfalak vették körül, s drágakövekkel, többek között zafírral kirakott metszetek díszítették őket, melyek gyönyörű női alakokat ábrázoltak csillogó drágakő-lámpásokkal a kezükben.
MAGYARÁZAT
Uttānapāda király palotájának leírása elénk tárja, milyen volt az élet ezredévekkel ezelőtt, hosszú-hosszú idővel a Śrīmad-Bhāgavatam keletkezése előtt. A leírások szerint Dhruva Mahārāja harminchatezer évig uralkodott, ezért minden bizonnyal a Satya-yugában élt, amikor az emberek százezer évig éltek. A védikus írások említést tesznek arról is, milyen hosszú volt az élet a négy yugában. A Satya-yugában az emberek százezer évig éltek, a Tretā-yugában tízezer évig, a Dvāpara-yugában ezer évig, ebben a korban pedig, a Kali-yugában száz évig élhetnek. Minden egyes újabb yuga kezdetével kilencven százalékkal csökken az emberi élet hossza — százezerről tízezer évre, tízezerről ezerre és ezerről százra.
Azt mondják, hogy Dhruva Mahārāja az Úr Brahmā dédunokája volt. Ez elárulja, hogy Dhruva Mahārāja a Satya-yugában élt, a teremtés kezdetén. Ahogyan azt a Bhagavad-gītāból megtudhatjuk, az Úr Brahmā egy napja alatt sok Satya-yuga van. A védikus számítások szerint jelen pillanatban a huszonnyolcadik korszakban vagyunk. Ebből kiszámolhatjuk, hogy Dhruva Mahārāja sok millió évvel ezelőtt élt. Dhruva apjának palotája a leírás szerint olyan csodálatos volt, hogy nem fogadhatjuk el, hogy negyven- vagy ötvenezer évvel ezelőtt nem létezett fejlett emberi civilizáció. Még nemrégiben, a mogul időszak alatt is ilyen falak voltak, mint Uttānapāda Mahārāja palotájában. Akik látták Delhiben a Vörös Erődöt, azok biztosan emlékeznek rá, hogy a falak márványból készültek, s valaha drágakövek díszítették őket. A brit uralom idején e drágaköveket mind a British Museumba vitték.
A világi gazdagságot hajdanán főképpen a természetes források, a drágakövek, a márvány, a selyem, az elefántcsont, az arany és az ezüst határozták meg. Az anyagi gyarapodás alapját nem a nagy autók jelentették. Az emberi civilizáció fejlődése nem az ipari vállalkozásoktól függ, hanem a természeti kincsektől és a természetes élelmiszerektől, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége ad, hogy maradjon időnk az önmegvalósításra és arra, hogy sikert érjünk el ebben az emberi létformában.
A vers egy másik mondanivalója az, hogy Dhruva Mahārāja apja, Uttānapāda hamarosan lemond majd a ragaszkodásról, ami palotáihoz fűzi, s az erdőbe vonul, hogy az önmegvalósításnak éljen. A Śrīmad-Bhāgavatam leírásaiból alapos tanulmányt végezhetünk a modern civilizációt és a más korszakokra, a Satya-yugára, a Tretā-yugára és a Dvāpara-yugára jellemző emberi civilizációkat összehasonlítva.