HU/SB 4.9.63
63. VERS
- udyānāni ca ramyāṇi
- vicitrair amara-drumaiḥ
- kūja-dvihaṅga-mithunair
- gāyan-matta-madhuvrataiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
udyānāni—kertek; ca—szintén; ramyāṇi—nagyon gyönyörű; vicitraiḥ—különféle; amara-drumaiḥ—a mennyei bolygókról hozott fákkal; kūja—ének; dvihaṅga—madaraknak; mithunaiḥ—párokkal; gāyat—zümmögő; matta—őrült; madhu-vrataiḥ—méhek.
FORDÍTÁS
A király hajlékát kertek övezték, ahol olyan fák nőttek, melyeket egyenesen a mennyei bolygókról hoztak. Édesen daloló madárpárok fészkeltek rajtuk, kedvesen zümmögő, szinte teljesen őrült méhek társaságában.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben az amara-drumaiḥ szó — aminek jelentése: „a mennyei bolygókról hozott fákkal” — nagyon fontos. A mennyei bolygókat Amaralokának nevezik, ami azt jelenti, hogy a halál ott nagyon soká jön el, mert lakói tízezer évig élnek a félisteni időszámítás szerint, ami alapján a mi hat hónapunk egy ottani nappal egyenlő. A félistenek a mennyei bolygókon hónapokig, évekig, több tízezer évig élnek az ő időszámításuk szerint, aztán pedig, miután jámbor cselekedeteik gyümölcseit már elfogyasztották, visszatérnek a Földre. Ezeket az állításokat mind megtalálhatjuk a védikus írásokban. A mennyei bolygókon az emberekhez hasonlóan a fák is tízezer évig élnek. Még itt a Földön is vannak olyan fák, amelyek tízezer évesek; hogyne lennének hát a mennyei bolygókon? Több tízezer évnél is tovább élnek ott a fák, és előfordul, hogy egy-egy értékes fát egyik helyről a másikra visznek, ahogyan erre manapság is van példa.
Az írásokban az áll, hogy amikor az Úr Kṛṣṇa feleségével, Satyabhāmāval a mennyei bolygókra látogatott, elhozta onnan a pārijāta virág fáját a földre, s emiatt harc tört ki Kṛṣṇa és a félistenek között. A pārijātát elültették az Úr Kṛṣṇa palotájában, ahol Satyabhāmā királynő élt. A virágot hozó fák és a gyümölcsfák a mennyei bolygókon sokkal kitűnőbbek, mint itt, mert virágaik és gyümölcseik rendkívül kellemesek és ízletesek. Most megtudhattuk, hogy Uttānapāda Mahārāja palotájában sok ilyen fa nőtt.