HU/SB 5.1.15
15. VERS
- īśābhisṛṣṭaṁ hy avarundhmahe ’ṅga
- duḥkhaṁ sukhaṁ vā guṇa-karma-saṅgāt
- āsthāya tat tad yad ayuṅkta nāthaś
- cakṣuṣmatāndhā iva nīyamānāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
īśa-abhisṛṣṭam—az Úr teremtette vagy adta; hi—bizonyára; avarundhmahe—el kell fogadnunk; aṅga—kedves Priyavratám; duḥkham—boldogtalanság; sukham—boldogság; vā—vagy; guṇa-karma—a tulajdonsággal és a munkával; saṅgāt—társulva; āsthāya—lévén; tat tat—abban a helyzetben; yat—amelyik test; ayuṅkta—Ő adta; nāthaḥ—a Legfelsőbb Úr; cakṣuṣmatā—azáltal, akinek van szeme; andhāḥ—vak emberek; iva—mint; nīyamānāḥ—vezetik.
FORDÍTÁS
Kedves Priyavratám! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az anyagi természet különféle kötőerőivel fennálló kapcsolatunk szerint adja sajátságos testünket, valamint a boldogságot és a boldogtalanságot, amiben részünk van. Meg kell maradnunk tehát saját helyzetünkben, és hagynunk kell, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítson bennünket, ahogyan a látó vezeti a vak embert.
MAGYARÁZAT
Anyagi úton senki sem kerülheti el azt a boldogságot és szenvedést, ami adott testében kijár neki. Nyolcmillió-négyszázezer testforma létezik, s mindegyik egy adott mértékű boldogság élvezetére és adott mértékű boldogtalanság elszenvedésére ítéltetett. Ezt nem változtathatjuk meg, mert a boldogságot és a boldogtalanságot az Istenség Legfelsőbb Személyisége rendeli el, akinek döntése alapján a testünket kaptuk. Mivel nem tudjuk kivonni magunkat a Legfelsőbb Istenség terve alól, hagynunk kell, hogy Ő vezessen bennünket, ahogyan a vakot vezeti a látó. Bármilyenek legyenek is a körülményeink, ha abban a helyzetben maradunk, amit a Legfelsőbb Úr kijelölt nekünk, és követjük az utasításait, elérhetjük a tökéletességet. Az élet legfőbb célja, hogy kövessük az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításait. Ezek az utasítások alkotják az ember vallását illetve kötelességét.
Az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban azt mondja: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja. „Adj fel minden más elfoglaltságot! Csak hódolj meg Nekem, és kövess Engem!” (BG 18.66) A meghódolás folyamata, amelynek során követjük az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasítását, nem csak egy bizonyos kaszt vagy hit képviselőire érvényes. Ahogy egy brāhmaṇa, úgy egy kṣatriya, egy vaiśya vagy egy śūdra is meghódolhat. Mindenki elkezdheti ezt a folyamatot. Ahogy ebben a versben olvashatjuk — cakṣuṣmatāndhā iva nīyamānāḥ —, úgy kell követnünk az Urat, ahogyan a vak ember követi a látót. Ha követjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét azzal, hogy eleget teszünk utasításainak, melyeket a Védákban és a Bhagavad-gītāban adott, akkor életünk sikeres lesz. Az Úr ezért így szól:
- man-manā bhava mad-bhakto
- mad-yājī māṁ namaskuru
- mām evaiṣyasi satyaṁ te
- pratijāne priyo ’si me
„Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld tiszteleted Előttem, s így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám! Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy.” (BG 18.65) Ez az utasítás mindenkinek szól — a brāhmaṇának, a kṣatriyának, a vaiśyának és a śūdrának egyaránt. Legyen az bárki, és tartozzon az élet bármelyik rendjéhez, ha meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, és követi az utasításait, élete sikeres lesz.
Az előző vers a szekér elé fogott bikák analógiáját említette, amelyek a hajcsár irányítása szerint haladnak. A bikák teljesen meghódoltak gazdájuknak, ezért ott maradnak, ahová ő hajtja őket, és azt eszik, amit ő ad nekik. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének teljesen meghódolva nekünk sem szabad vágynunk a boldogságra vagy bánkódnunk a szenvedés miatt. Elégedettnek kell lennünk azzal a helyzettel, amibe az Úr helyezett bennünket. Az odaadó szolgálat útját kell járnunk, és nem szabad elégedetlenkednünk a boldogság vagy a szenvedés miatt, amit Ő adott. A szenvedély és tudatlanság anyagi kötőerőinek hatása alatt álló emberek általában nem képesek megérteni, mi az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a terve a nyolcmillió-négyszázezer életformával. Az emberi életformában azonban az ember megkapja azt a különleges kiváltságot, hogy megértheti ezt a tervet, odaadó szolgálatot végezhet, és a tökéletesség legmagasabb síkjára emelkedhet azzal, hogy követi az Úr utasításait. Az egész világ az anyagi természet kötőerőinek, főként a tudatlanságnak és a szenvedélynek a hatása alatt működik, ám ha az emberek hallanak és beszélnek a Legfelsőbb Úr dicsőségéről, életük sikeressé válhat, és a legtökéletesebb szintre emelkedhetnek fel. A Bṛhan-nāradīya Purāṇa éppen ezért kijelenti:
- harer nāma harer nāma
- harer nāmaiva kevalam
- kalau nāsty eva nāsty eva
- nāsty eva gatir anyathā
„Ebben a Kali-korban nincs más út, nincs más út, nincs más út a lelki tökéletesség elérésére, mint az Úr szent neve, az Úr szent neve, az Úr szent neve.” Mindenkinek meg kell kapnia a lehetőséget arra, hogy hallhassa az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szent neveit, mert ezáltal lassanként megérti majd valódi helyzetét az életben, és a jóság kötőereje feletti transzcendentális szintre emelkedhet. A fejlődését gátoló minden akadály eltűnik így az útjából. Ebből az következik, hogy meg kell elégednünk azzal a helyzettel, amelybe az Istenség Legfelsőbb Személyisége akaratából kerültünk, és az Ő odaadó szolgálatára kell törekednünk. Így tehetjük sikeressé az életünket.