HU/SB 5.1.21


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


21. VERS

bhagavān api manunā yathāvad upakalpitāpacitiḥ priyavrata-nāradayor aviṣamam abhisamīkṣamāṇayor ātmasam avasthānam avāṅ-manasaṁ kṣayam avyavahṛtaṁ pravartayann agamat.


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

bhagavān—a leghatalmasabb Úr Brahmā; api—szintén; manunā—Manu által; yathāvat—ahogy megérdemelte; upakalpita-apacitiḥ—imádták; priyavrata-nāradayoḥ—Priyavrata és Nārada jelenlétében; aviṣamam—neheztelés nélkül; abhisamīkṣamāṇayoḥ—nézte; ātmasam—helyzetének épp megfelelő; avasthānam—hajlékára; avāk-manasam—túl azon, amit elmével felfoghatunk és szavakkal leírhatunk; kṣayam—a bolygó; avyavahṛtam—rendkívüli helyzetű; pravartayan—távozva; agamat—visszatért.


FORDÍTÁS

Ekkor Manu nagy tisztelettel imádni kezdte az Úr Brahmāt, s ezzel elégedetté tette őt, amennyire csak tudta. Priyavrata és Nārada is neheztelés nélkül tekintett Brahmāra. Miután az Úr Brahmā rávette Priyavratát, hogy teljesítse apja óhaját, visszatért lakhelyére, Satyalokára, amely túl van mindazon, amit az anyagi elme vagy az anyagi szavak leírhatnak.


MAGYARÁZAT

Manu kétségtelenül nagyon elégedett volt, hogy az Úr Brahmā rábeszélte fiát, Priyavratát, hogy vállára vegye a világ feletti uralkodás felelősségét. Priyavrata és Nārada szintén nagyon elégedettek voltak. Noha Brahmā arra vette rá Priyavratát, hogy vállalja el a világ vezetését, s így szegje meg brahmacārī-fogadalmát, valamint szakítsa meg teljes elmerülését az odaadó szolgálatban, sem Nārada, sem Priyavrata nem nehezteltek Brahmāra. Nārada egyáltalán nem bánta, hogy nem sikerült Priyavratát a tanítványává fogadnia. Mindketten kimagasló személyiségek voltak, akik tudták, hogyan kell tisztelniük az Úr Brahmāt, ezért ahelyett, hogy haragudtak volna rá, nagy szeretettel a tiszteletüket ajánlották neki. Az Úr Brahmā ezután visszatért mennyei birodalmába, melyet Satyalokának neveznek, s amely e vers szerint tökéletes és szavakkal leírhatatlan.

Ez a vers elmondja, hogy az Úr Brahmā visszatért lakhelyére, ami ugyanolyan fontos, mint saját személye. Az Úr Brahmā az univerzum teremtője, és ő a legmagasabb rangú személyiség ebben az univerzumban. Életének hosszáról a Bhagavad-gītā (BG 8.17) ír: sahasra-yuga-paryantam ahar yad brahmaṇo viduḥ. Négy yuga négymillió-háromszázezer évig tart, és ha ezt ezerrel megszorozzuk, akkor Brahmā élete tizenkét órájának hosszát kapjuk meg. Még tizenkét órát sem vagyunk képesek felfogni az életéből, arról a száz évről nem is beszélve, ami az egész életét teszi ki. Hogyan érthetnénk meg akkor birodalmát? A védikus írások a tudtunkra adják, hogy a Satyalokán nincs születés, halál, öregkor vagy betegség. A Satyaloka amiatt, hogy a Brahmaloka, a Brahman-ragyogás közelében található, majdnem olyan, mint Vaikuṇṭhaloka. Az Úr Brahmā hajlékát jelenlegi helyzetünkben gyakorlatilag lehetetlen szavakkal leírni. Ezért írja róla ez a vers, hogy avāṅ-manasa-gocara, azaz meghaladja a szavaink hatalmát és elménk képzelőerejét. A védikus írások a következőképpen írnak az Úr Brahmā hajlékáról: yad vai parārdhyaṁ tad upārameṣṭhyaṁ na yatra śoko na jarā na mṛtyur nārtir na codvegaḥ. „A Satyalokán, ami milliárd és milliárd évnyi távolságra van innen, nincs bánat, öregkor, halál, aggodalom, és az ellenségek keze sem ér el idáig.”