HU/SB 5.1.22
22. VERS
- manur api pareṇaivaṁ pratisandhita-manorathaḥ surarṣi-varānumatenātmajam akhila-dharā-maṇḍala-sthiti-guptaya āsthāpya svayam ati-viṣama-viṣaya-viṣa-jalāśayāśāyā upararāma.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
manuḥ—Svāyambhuva Manu; api—szintén; pareṇa—az Úr Brahmā által; evam—így; pratisandhita—végrehajtott; manaḥ-rathaḥ—az elméje vágya; sura-ṛṣi-vara—a nagy bölcsnek, Nāradának; anumatena—az engedélyével; ātma-jam—fia; akhila—az egész univerzumnak; dharā-maṇḍala—a bolygóknak; sthiti—a fenntartása; guptaye—védelemért; āsthāpya—megszilárdítva; svayam—személyesen; ati-viṣama—nagyon veszedelmes; viṣaya—anyagi ügyek; viṣa—a méregnek; jala-āśaya—óceán; āśāyāḥ—vágyaktól; upararāma—megszabadult.
FORDÍTÁS
Svāyambhuva Manunak az Úr Brahmā segítségével teljesültek a vágyai. A nagy bölcs, Nārada engedélyével átadta fiának az univerzum bolygói fenntartásával, védelmezésével és irányításával járó felelősséget. Ezzel megszabadult az anyagi vágyak legveszedelmesebb méregóceánjától.
MAGYARÁZAT
Svāyambhuva Manunak szinte semmi reménye nem volt, hiszen egy olyan kiváló személyiség, mint Nārada, arra tanította fiát, Priyavratát, hogy ne alapítson családot. Most, hogy az Úr Brahmā közbeavatkozott, és rávette fiát, hogy vegye a vállára az univerzum irányításának felelősségét, nagyon elégedett volt. A Bhagavad-gītāból megtudhatjuk, hogy Vaivasvata Manu a napisten fia volt, és fia, Ikṣvāku Mahārāja ezen a Föld bolygón uralkodott. E versből azonban kiderül, hogy Svāyambhuva Manu az egész univerzumért felelt, és fiára, Priyavrata Mahārājára bízta valamennyi bolygórendszer fenntartásának és védelmezésének gondját. A dharā-maṇḍala bolygót jelent. Ezt a Föld bolygót szintén dharā-maṇḍalának nevezik. Akhila azonban azt jelenti, hogy „valamennyi” vagy „univerzális”. Nehéz tehát megérteni, hol élt pontosan Priyavrata Mahārāja, ebből az írásból azonban kétségtelenül úgy tűnik, hogy sokkal hatalmasabb volt, mint Vaivasvata Manu, mert az univerzum minden egyes bolygórendszeréért felelős volt.
Egy másik fontos kijelentés, hogy Svāyambhuva Manu nagy elégedettséget érzett, amikor lemondott a felelősségről, amit az univerzum bolygórendszereinek irányítása jelentett. Napjainkban a politikusok leghőbb vágya, hogy a kormányt vezethessék, ezért elküldik az embereiket, hogy házról házra járva szavazatokat gyűjtsenek nekik, hogy elnöknek vagy hasonló magas szintű vezetőnek válasszák meg őket. Itt azonban ezzel éppen ellentétben azt láthatjuk, hogy Priyavrata királyt az Úr Brahmānak kellett rábeszélnie, hogy fogadja el az univerzum uralkodójának trónját. Apja, Svāyambhuva Manu szintén megkönnyebbült, amikor az univerzum irányítását Priyavratára bízta. Ebből világosan láthatjuk, hogy a védikus korban a királyok és a kormány vezetői sohasem az érzékkielégítésük érdekében töltötték be pozíciójukat. Az ilyen nagyszerű királyok, akiket rājarṣiknak neveztek, csak azért uralkodtak, hogy alattvalóik jóléte érdekében fenntartsák és védelmezzék a birodalmat. Priyavrata és Svāyambhuva Manu története megmutatja, milyen önzetlenül hajtották végre a példamutató, lelkiismeretes királyok az uralkodók kötelességeit, mindig távol tartva magukat az anyagi ragaszkodás szennyeződésétől.
Ez a vers az anyagi világ ügyeit egy méregóceánhoz hasonlítja. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura egyik dalában hasonló leírást találunk:
- saṁsāra-viṣānale,
- divā-niśi hiyā jvale,
- juḍāite nā kainu upāya
„Szívem örökké az anyagi lét tüzében ég, és semmit sem tettem azért, hogy kiszabaduljak a lángok közül.”
- golokera prema-dhana,
- hari-nāma-saṅkīrtana,
- rati nā janmila kene tāya
„Az egyetlen gyógyír a hari-nāma-saṅkīrtana, a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklése, amely a lelki világból, Goloka Vṛndāvanából szállt alá. Mily szerencsétlen vagyok, hogy nem vonzódom hozzá!”
Manu az Úr lótuszlábánál akart menedéket keresni, ezért amikor fia, Priyavrata magára vállalta világi kötelességeit, nagyon megkönnyebbült. Így történik ez a védikus civilizációban. Élete végén az embernek meg kell válnia a világi ügyektől, és teljesen át kell adnia magát az Úr szolgálatának.
A surarṣi-vara-anumatena szó szintén jelentős. Manu a nagy szent, Nārada engedélyével bízta meg fiát az uralkodással. Ezt azért emeli ki a vers, mert noha Nārada azt szerette volna, hogy Priyavrata megszabaduljon minden anyagi tettől, mégis nagyon elégedett volt, amikor Priyavrata az Úr Brahmā és Manu kérésére elvállalta az univerzum irányítását.