HU/SB 5.1.23
23. VERS
- iti ha vāva sa jagatī-patir īśvarecchayādhiniveśita-karmādhikāro ’khila-jagad-bandha-dhvaṁsana-parānubhāvasya bhagavata ādi-puruṣasyāṅghri-yugalānavarata-dhyānānubhāvena parirandhita-kaṣāyāśayo ’vadāto ’pi māna-vardhano mahatāṁ mahītalam anuśaśāsa.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti—így; ha vāva—valóban; saḥ—ő; jagatī-patiḥ—az egész univerzum uralkodója; īśvara-icchayā—az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasítását követve; adhiniveśita—teljesen átadta magát; karma-adhikāraḥ—az anyagi ügyeknek; akhila-jagat—az egész univerzumnak; bandha—kötelék; dhvaṁsana—elpusztítva; para—transzcendentális; anubhāvasya—akinek befolyása; bhagavataḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; ādi-puruṣasya—az eredeti személy; aṅghri—a lótuszlábon; yugala—kettő; anavarata—állandó; dhyāna-anubhāvena—meditációval; parirandhita—elpusztította; kaṣāya—minden szennyeződést; āśayaḥ—a szívében; avadātaḥ—teljesen tiszta; api—noha; māna-vardhanaḥ—csak azért, hogy becsülje; mahatām—a feljebbvalókat; mahītalam—az anyagi világot; anuśaśāsa—uralta.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének utasítását követve Priyavrata Mahārāja teljesen átadta magát világi kötelességeinek, közben azonban mindig az Úr lótuszlábára gondolt, ami megszabadít minden anyagi ragaszkodástól. Priyavrata Mahārāja teljesen mentes volt minden anyagi szennyeződéstől, ám feljebbvalói utasításait tiszteletben tartva mégis uralkodott az anyagi világ felett.
MAGYARÁZAT
A māna-vardhano mahatām („feljebbvalói iránti tiszteletből”) szavak nagyon jelentősek. Priyavrata Mahārāja már felszabadult lélek volt, s nem vonzódott az anyagi dolgokhoz, az Úr Brahmā iránti tiszteletéből mégis teljesen átadta magát az uralkodással járó feladatoknak. Arjuna ugyanígy cselekedett. Nem akart a politikába bonyolódni, és nem akart harcolni Kurukṣetránál, amikor azonban a Legfelsőbb Úrtól, Kṛṣṇától ezt a parancsot kapta, kifogástalanul végrehajtotta kötelességeit. Aki mindig az Úr lótuszlábára gondol, az kétségtelenül fölötte áll az anyagi világ minden szennyeződésének. A Bhagavad-gītā kijelenti:
- yoginām api sarveṣāṁ
- mad-gatenāntarātmanā
- śraddhāvān bhajate yo māṁ
- sa me yuktatamo mataḥ
„Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, magában Énrám gondol, s transzcendentális szerető szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben egyesül Velem a yogában, s minden yogī közül ő a legkiválóbb.” (BG 6.47) Priyavrata Mahārāja felszabadult lélek volt, s a legkiválóbb yogīk közé tartozott, az Úr Brahmā utasítására azonban látszólag mégis az univerzum uralkodója lett. Hogy ily módon mutatta ki tiszteletét feljebbvalója iránt, szintén rendkívüli tulajdonságai közé tartozik. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 6.17.28) így ír:
- nārāyaṇa-parāḥ sarve
- na kutaścana bibhyati
- svargāpavarga-narkeṣv
- api tulyārtha-darśinaḥ
Egy igazán fejlett bhakta nem fél semmitől, ha lehetőséget kap arra, hogy végrehajtsa az Istenség Legfelsőbb Személyiségének utasítását. Ez a helyénvaló magyarázat arra, miért törődött Priyavrata a világi ügyekkel annak ellenére, hogy felszabadult lélek volt. Ez az elv az egyetlen oka annak is, hogy egy mahā-bhāgavata, akinek semmi köze az anyagi világhoz, lejön az odaadó szolgálat második szintjére, s az Úr dicsőségét prédikálja szerte a világon.