HU/SB 5.1.38
38. VERS
- para-devatā-prasādādhigatātma-pratyavamarśenānupravṛttebhyaḥ
- putrebhya imāṁ yathā-dāyaṁ vibhajya bhukta-bhogāṁ ca mahiṣīṁ mṛtakam iva saha mahā-vibhūtim apahāya svayaṁ nihita-nirvedo hṛdi gṛhīta-hari-vihārānubhāvo bhagavato nāradasya padavīṁ punar evānusasāra.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
para-devatā—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; prasāda—a kegyéből; adhigata—elérte; ātma-pratyavamarśena—az önmegvalósítás által; anupravṛttebhyaḥ—aki pontosan követi az útját; putrebhyaḥ—fiainak; imām—ez a föld; yathā-dāyam—pontosan az örökség szerint; vibhajya—felosztva; bhukta-bhogām—akik oly sok élvezetet okoztak neki; ca—is; mahiṣīm—a királynő; mṛtakam iva—pontosan olyan, mint egy halott test; saha—vele; mahā-vibhūtim—nagy gazdagság; apahāya—feladva; svayam—ő maga; nihita—tökéletesen átadta magát; nirvedaḥ—a lemondásnak; hṛdi—a szívben; gṛhīta—elfogadta; hari—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; vihāra—kedvtelések; anubhāvaḥ—ilyen hozzáállással; bhagavataḥ—a nagy szent; nāradasya—a szent Nāradának; padavīm—helyzet; punaḥ—újra; eva—bizonyára; anusasāra—követni kezdte.
FORDÍTÁS
Priyavrata Mahārāja az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kegyéből újra kijózanodott. Földi vagyonát szétosztotta engedelmes fiai között, s mindenről lemondott: feleségéről, akivel oly sok érzéki élvezetben volt része, valamint hatalmas, gazdag királyságáról. Minden ragaszkodástól megszabadult. Szíve megtisztult, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvteléseinek színtere lett. Így tudott visszatérni Priyavrata király a Kṛṣṇa-tudat, a lelki élet útjára, s így került vissza abba a helyzetbe, amit Nārada, a nagy szent kegyéből elért.
MAGYARÁZAT
Ahogy azt Śrī Caitanya Mahāprabhu a Śikṣāṣṭakájában kijelentette: ceto-darpaṇa-mārjanaṁ bhava-mahādāvāgni-nirvāpaṇam, amint valakinek megtisztul a szíve, az anyagi lét lángoló tüze azonnal kialszik. A szívünkben az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvteléseinek kell helyet adnunk. Ez azt jelenti, hogy teljesen Kṛṣṇa-tudatosnak kell lennünk, Kṛṣṇára kell gondolnunk, ahogy ezt Ő Maga tanácsolja (man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru). Egyedül ezzel kell törődnünk. Akinek a szíve nem tiszta, az nem tud a Legfelsőbb Úr transzcendentális kedvteléseire gondolni, aki azonban ismét szívébe zárja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az nagyon könnyen képessé válik arra, hogy lemondjon az anyagi ragaszkodásokról. A māyāvādī filozófusok, a yogīk és a jñānīk úgy akarnak lemondani erről az anyagi világról, hogy pusztán kijelentik: brahma satyaṁ jagan mithyā — „Ez a világ hamis, és semmi haszna. Törődjünk inkább a Brahmannal!” Az efféle elméleti tudás nem segít. Ha elhisszük, hogy a Brahman a valódi igazság, akkor szívünkbe kell helyeznünk Śrī Kṛṣṇa lótuszlábát, ahogyan Ambarīṣa Mahārāja tette (sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ). Szívünkbe kell zárnunk az Úr lótuszlábát, s akkor erőt kapunk ahhoz, hogy megszabaduljunk az anyagi kötelékektől.
Priyavrata Mahārāja le tudott mondani gazdag birodalmáról, és gyönyörű felesége társaságától is meg tudott válni, mintha csak egy halott test lett volna. Bármilyen gyönyörű is valakinek a felesége, és bármilyen vonzóak is testi vonásai, ha a test már halott, többé senkit sem érdekel. Magasztaljuk egy gyönyörű nő testét, ám ugyanaz a test a szellemi lélek nélkül többé egyetlen kéjes embert sem érdekel. Priyavrata Mahārāja az Úr kegyéből annyira erős volt, hogy bár csodálatos felesége még élt, pontosan úgy tudott megválni tőle, mint ahogyan az ember halott felesége társaságáról kénytelen lemondani. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta:
- na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ
- kavitāṁ vā jagadīśa kāmaye
- mama janmani janmanīśvare
- bhavatād bhaktir ahaitukī tvayi
„Ó, mindenható Úr! Nem vágyom vagyonra, sem gyönyörű nőkre, és követőket sem akarok. Egyetlen vágyam csupán, hogy életről életre indokolatlan odaadó szolgálatodat végezhessem.” Aki fejlődni akar a lelki életben, annak az anyagi gazdagsághoz és a gyönyörű feleséghez való ragaszkodás két nagy akadályt jelent. Az efféle ragaszkodás még elítélendőbb, mint az öngyilkosság. Éppen ezért aki túl akar lépni az anyagi tudatlanságon, annak Kṛṣṇa kegyéből meg kell szabadulnia a nőkhöz és a pénzhez fűződő ragaszkodásától. Amikor Priyavrata Mahārāja teljesen megszabadult e ragaszkodásoktól, békésen újra követni tudta azokat az elveket, melyekre Nārada, a nagy bölcs tanította.