HU/SB 5.1.4
4. VERS
- saṁśayo ’yaṁ mahān brahman
- dārāgāra-sutādiṣu
- saktasya yat siddhir abhūt
- kṛṣṇe ca matir acyutā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saṁśayaḥ—kétség; ayam—ez; mahān—nagy; brahman—ó, brāhmaṇa; dāra—a feleséghez; āgāra—az otthon; suta—gyerekek; ādiṣu—és így tovább; saktasya—egy ragaszkodó embernek; yat—mivel; siddhiḥ—tökéletesség; abhūt—vált; kṛṣṇe—Kṛṣṇának; ca—szintén; matiḥ—ragaszkodás; acyutā—tévedhetetlen.
FORDÍTÁS
A király folytatta: Ó, kiváló brāhmaṇa! Ez az én nagy kétségem: hogyan érhette el a legmagasabb szintű, tévedhetetlen tökéletességet a Kṛṣṇa-tudatban egy olyan ember, mint Priyavrata király, aki ragaszkodott a feleségéhez, a gyermekeihez és az otthonához?
MAGYARÁZAT
Parīkṣit király csodálkozott, hogy valaki, aki ragaszkodik a feleségéhez, a gyermekeihez és az otthonához, ilyen tökéletesen Kṛṣṇa-tudatossá válhatott. Prahlāda Mahārāja a következőket mondta:
- matir na kṛṣṇe parataḥ svato vā
- mitho ’bhipadyeta gṛha-vratānām
Egy gṛhavratának, annak, aki családi kötelességeinek végzésére tett fogadalmat, semmi kilátása arra, hogy Kṛṣṇa-tudatossá váljon. Ez azért van így, mert a legtöbb gṛhavratát az érzékkielégítés vezérli, ezért lassanként az anyagi lét legsötétebb régióiba süllyednek (adānta-gobhir viśatām tamisram). Hogyan lehetséges hát, hogy tökéletessé válhatnak a Kṛṣṇa-tudatban? Parīkṣit Mahārāja arra kérte Śukadeva Gosvāmīt, oszlassa el nagy kétségét.