HU/SB 5.1.6
6. VERS
- yarhi vāva ha rājan sa rāja-putraḥ priyavrataḥ parama-bhāgavato nāradasya caraṇopasevayāñjasāvagata-paramārtha-satattvo brahma-satreṇa dīkṣiṣyamāṇo ’vani-tala-paripālanāyāmnāta-pravara-guṇa-gaṇaikānta-bhājanatayā sva-pitropāmantrito bhagavati vāsudeva evāvyavadhāna-samādhi-yogena samāveśita-sakala-kāraka-kriyā-kalāpo naivābhyanandad yadyapi tad apratyāmnātavyaṁ tad-adhikaraṇa ātmano ’nyasmād asato ’pi parābhavam anvīkṣamāṇaḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yarhi—mivel; vāva ha—valóban; rājan—ó, király; saḥ—ő; rāja-putraḥ—a herceg; priyavrataḥ—Priyavrata; parama—legfelsőbb; bhāgavataḥ—bhakta; nāradasya—Nāradának; caraṇa—a lótuszlába; upasevayā—szolgálva; añjasā—gyorsan; avagata—tudatossá vált; parama-artha—transzcendentális téma; sa-tattvaḥ—minden ismerhető ténnyel; brahma-satreṇa—szüntelenül a Legfelsőbbről beszélve; dīkṣiṣyamāṇaḥ—arra vágyva, hogy teljesen átadja magát; avani-tala—a föld felszíne; paripālanāya—hogy uralkodjon fölötte; āmnāta—a kinyilatkoztatott szentírások utasítása; pravara—legfelsőbb; guṇa—tulajdonságoknak; gaṇa—az összessége; ekānta—eltérés nélkül; bhājanatayā—mivel rendelkezett vele; sva-pitrā—az apja; upāmantritaḥ—megkérdezte; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyiségében; vāsudeve—a mindent átható Úr; eva—bizonyára; avyavadhāna—szüntelenül; samādhi-yogena—teljes elmélyüléssel gyakorolva a yogát; samāveśita—teljesen átadta magát; sakala—minden; kāraka—érzékek; kriyā-kalāpaḥ—akinek minden tette; na—nem; eva—így; abhyanandat—örömmel fogadta; yadyapi—noha; tat—az; apratyāmnātavyam—nem szabad elutasítani semmilyen okból; tat-adhikaraṇe—azt a helyzetet elfoglalva; ātmanaḥ—magának; anyasmāt—más elfoglaltságok által; asataḥ—anyagi; api—bizonyára; parābhavam—pusztulás; anvīkṣamāṇaḥ—előre látni.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Priyavrata herceg nagyszerű bhakta volt, hiszen lelki tanítómestere, Nārada lótuszlába után kutatott, és így a legtökéletesebb transzcendentális tudás síkjára emelkedett. Rendkívüli tudásának köszönhetően örökké lelki témákról beszélt, s figyelmét semmi sem terelhette el. Apja ekkor arra kérte, legyen a világ uralkodója. Meg akarta győzni Priyavratát, hogy a kinyilatkoztatott szentírások alapján ez a kötelessége. A herceg azonban szünet nélkül a bhakti-yogát gyakorolta, mert örökké az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondolt. Ezzel minden érzékét az Úr szolgálatába állította, s így annak ellenére, hogy apja parancsát nem tagadhatta meg, nem fogadta nagy örömmel. Nagyon lelkiismeretesen feltette hát azt a kérdést, nem fogja-e eltéríteni őt az odaadó szolgálattól, ha elfogadja a világ feletti uralkodással járó felelősséget.
MAGYARÁZAT
Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így ír egyik énekében: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā. „Egy tiszta vaiṣṇava vagy lelki tanítómester lótuszlábának szolgálata nélkül soha senki sem jutott még el addig, hogy tökéletesen megszabaduljon az anyagi kötelékektől.” Priyavrata herceg szüntelenül Nārada lótuszlábát szolgálta, így tökéletesen, az igazságnak megfelelően (sa-tattvaḥ) megértett minden transzcendentális kérdést. A sa-tattvaḥ szó azt jelenti, hogy Priyavrata mindent tudott a szellemi lélekről, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, a kettőjük közötti kapcsolatról, az anyagi világról, valamint a szellemi lélek és a Legfelsőbb Úr kapcsolatáról az anyagi világon belül. Ezért aztán úgy döntött, egyedül az Úr odaadó szolgálatának fog élni.
Amikor apja, Svāyambhuva Manu arra kérte, hogy fogadja el a világuralommal járó felelősséget, egyáltalán nem örült a gondolatnak. Ilyen egy felszabadult, nagyszerű bhakta. Noha törődik az anyagi világ dolgaival, nem leli bennük örömét, hanem mindig az Úr szolgálatába merül, s miközben az Urat szolgálja, látszólag a világi ügyek kötik le, anélkül hogy hatással lennének rá. Nem vonzódik például a gyermekeihez, mégis gondoskodik róluk, és úgy neveli őket, hogy bhakták legyenek. Ugyanígy feleségéhez is szeretettel szól, ám nem ragaszkodik hozzá. Az odaadó szolgálat végzésével a bhakta szert tesz a Legfelsőbb Úr minden jó tulajdonságára. Az Úr Kṛṣṇának tizenhatezer szépséges felesége volt, s noha mindegyikkel szerető férjként bánt, egyikőjükhöz sem vonzódott vagy ragaszkodott. Így van ez a bhakta esetében is: lehet, hogy családos életet él, és nagy szeretettel bánik feleségével és gyermekeivel, de ehhez egy csöppet sem ragaszkodik.
Ez a vers elmondja, hogy lelki tanítómestere lótuszlábának szolgálatával Priyavrata herceg nagyon hamar a Kṛṣṇa-tudat tökéletes szintjére emelkedett. Ez az egyetlen út, hogy fejlődhessünk a lelki életben. A Védák kijelentik:
- yasya deve parā bhaktir
- yathā deve tathā gurau
- tasyaite kathitā hy arthāḥ
- prakāśante mahātmanaḥ
„Akinek rendíthetetlen hite van a Legfelsőbb Úrban és a lelki tanítómesterben, az előtt a teljes védikus tudás lényege feltárul.” (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23) Egy bhakta szünet nélkül az Úrra gondol. Amikor a Hare Kṛṣṇa mantrát énekli, a Kṛṣṇa és a Hare szavak azonnal az Úr tetteire emlékeztetik. Mivel egész életében az Úr szolgálatát végzi, sohasem képes megfeledkezni Róla. Ahogyan a közönséges ember elméje mindig az anyagi tetteken jár, úgy a bhakta folyton a lelki tettekre gondol. Ez brahma-satra, állandó meditáció a Legfelsőbb Úron. Śrī Nārada tökéletesen beavatta Priyavrata herceget ennek gyakorlásába.