HU/SB 5.1.7
7. VERS
- atha ha bhagavān ādi-deva etasya guṇa-visargasya paribṛṁhaṇānudhyāna-vyavasita-sakala-jagad-abhiprāya ātma-yonir akhila-nigama-nija-gaṇa-pariveṣṭitaḥ sva-bhavanād avatatāra.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—így; ha—valóban; bhagavān—a leghatalmasabb; ādi-devaḥ—az első félisten; etasya—ennek az univerzumnak; guṇa-visargasya—az anyagi természet három kötőerejének teremtése; paribṛṁhaṇa—a jólét; anudhyāna—mindig rá gondolva; vyavasita—ismert; sakala—egész; jagat—az univerzumnak; abhiprāyaḥ—aki által a végső cél; ātma—a Legfelsőbb Önvaló; yoniḥ—akinek a születése eredete; akhila—mint; nigama—a Védák által; nija-gaṇa—közvetlen társaktól; pariveṣṭitaḥ—körülvéve; sva-bhavanāt—saját lakhelyéről; avatatāra—alászállt.
FORDÍTÁS
Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta szavait: Az univerzum első teremtett élőlénye és leghatalmasabb félistene az Úr Brahmā, aki örökre azért felelős, hogy az univerzumban minden rendben fejlődjön. Ő, aki közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől született, cselekedeteit az egész univerzum jólétének szenteli, mert tudja, hogy mi az univerzum teremtésének célja. Ő, a leghatalmasabb Úr Brahmā társai és a Védák személyiségei kíséretében elhagyta saját hajlékát a legfelsőbb bolygórendszerben, és alászállva megjelent ott, ahol Priyavrata herceg meditált.
MAGYARÁZAT
Ahogy a Vedānta-sūtra magyarázza (janmādy asya yataḥ), az Úr Viṣṇu, a Legfelsőbb Önvaló (ātmā) a forrása mindennek. Mivel Brahmā közvetlenül az Úr Viṣṇutól született, ātma-yoninak nevezik. Bhagavānnak is hívják, noha általában a bhagavān szó az Istenség Legfelsőbb Személyiségére (Viṣṇura vagy az Úr Kṛṣṇára) utal. Előfordul, hogy nagy személyiségeket, félisteneket, például az Úr Brahmāt, Nāradát vagy az Úr Śivát is bhagavānnak szólítják, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szándékát hajtják végre. Az Úr Brahmāt azért nevezik bhagavānnak, mert ő az univerzum másodlagos teremtője. Mindig azon gondolkozik, hogyan javítson a feltételekhez kötött lelkek helyzetén, akik azért jöttek az anyagi világba, hogy az anyagi tetteket élvezzék. E célból terjeszti a védikus tudást szerte az univerzumban, hogy mindenkinek útmutatást adjon.
A védikus tudás két részre bontható: pravṛtti-mārga és nivṛtti-mārga. A nivṛtti-mārga az érzéki élvezet elutasításának útja, a pravṛtti-mārga pedig az az út, amelyet járva az élőlények lehetőséget kapnak az élvezetre, ám amelyen ugyanakkor olyan útmutatást kapnak, hogy segítségével hazatérhetnek Istenhez. Az univerzum irányítása rendkívül nagy felelősség, ezért Brahmānak számtalan Manut kell arra kényszerítenie a különböző korszakokban, hogy vállukra vegyék az univerzum ügyeinek intézését. A Manuk uralkodása idején számos király is uralkodik, akik szintén az Úr Brahmā szándékának megfelelően tevékenykednek. A korábbi magyarázatokból megtudhatjuk, hogy Dhruva Mahārāja apja, Uttānapāda király azért lett az univerzum uralkodója, mert bátyja, Priyavrata már kora gyermekkorától lemondásokat gyakorolt. Így aztán egészen a Pracetāk idejéig az univerzum királyai mind Uttānapāda Mahārāja leszármazottjai voltak. A Pracetāk után azonban nem volt senki, aki elfoglalhatta volna a trónt, ezért Svāyambhuva Manu elment a Gandhamādana-hegyre, hogy visszahozza legidősebb fiát, Priyavratát, aki ott meditált, s megkérte, hogy uralkodjon az univerzum felett. Amikor Priyavrata megtagadta kérését, az Úr Brahmā alászállt a Satyalokaként ismert legfelsőbb bolygórendszerből, hogy megkérje Priyavratát, teljesítse akaratát. Az Úr Brahmā nem egyedül jött. Nagy bölcsek tartottak vele, köztük Marīci, Ātreya és Vasiṣṭha. Hogy meggyőzze Priyavratát, hogy feltétlenül követnie kell a védikus utasításokat, és vállalnia kell a világuralkodó szerepét, az Úr Brahmā a Védák személyiségeit, örök társait is magával hozta.
Ebben a versben fontos a sva-bhavanāt szó, ami arra utal, hogy az Úr Brahmā saját hajlékáról szállt alá. Minden félistennek van egy külön birodalma — Indrának, a félistenek királyának, valamint Candrának, a Hold bolygó urának és Sūryának, a Nap uralkodó istenségének egyaránt. Millió és millió félisten van, otthonaik pedig a csillagok és a bolygók. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti. Yānti deva-vratā devān: „Akik a félisteneket imádják, azok az ő különféle bolygórendszereikbe jutnak.” Az Úr Brahmā birodalmát, a legfelsőbb bolygórendszert Satyalokának, néha Brahmalokának nevezik. Brahmaloka általában a lelki világra utal. Az Úr Brahmā hajléka Satyaloka, de mivel az Úr Brahmā ott él, néha Brahmalokának is hívják.