HU/SB 5.10.11
11. VERS
- jīvan-mṛtatvaṁ niyamena rājan
- ādyantavad yad vikṛtasya dṛṣṭam
- sva-svāmya-bhāvo dhruva īḍya yatra
- tarhy ucyate ’sau vidhikṛtya-yogaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jīvat-mṛtatvam—az a tulajdonság, hogy valaki halott, miközben él; niyamena—a természet törvényei által; rājan—ó, király; ādi-anta-vat—minden anyagi dolognak van kezdete és vége; yat—mert; vikṛtasya—olyan dolgoknak, amelyek átalakulnak, mint például a test; dṛṣṭam—látott; sva-svāmya-bhāvaḥ—a szolga és a mester helyzete; dhruvaḥ—megváltoztathatatlan; īḍya—ó, te, akit imádnak; yatra—ahol; tarhi—akkor; ucyate—mondják; asau—az; vidhi-kṛtya-yogaḥ—képes követni az utasításokat és elvégezni a kötelességét.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! Fölöslegesen vádoltál azzal, hogy halott vagyok, noha élek. Ezzel kapcsolatban csak azt mondhatom, hogy mindenütt így van ez, hiszen minden anyagi dolognak van kezdete és vége. Az, hogy azt gondolod, hogy te vagy a király és a mester, és így parancsolni próbálsz nekem, szintén helytelen, hiszen ezek a rangok csupán ideiglenesek. Ma te vagy a király és én vagyok a szolgád, de holnap ez megváltozhat, és talán te leszel az én szolgám, én pedig az urad leszek. Átmeneti állapotok ezek, melyeket a gondviselés hoz létre.
MAGYARÁZAT
Az anyagi létbeli szenvedés alapelve a testi felfogás. A Kali-yugában az emberek különösen műveletlenek, olyannyira, hogy még azt sem értik meg, hogy a test minden pillanatban változik, s hogy az utolsó változást nevezik halálnak. Lehet, hogy valaki ebben az életében király, a következőben pedig talán kutya lesz, karmájának megfelelően. A szellemi lélek az anyagi természet hatására mélyen alszik. Egyszer ilyen feltételek közé kerül, másszor másmilyenek közé. Önmegvalósítás és tudás nélkül a feltételekhez kötött élet folytatódik, s tévesen azt gondoljuk magunkról, hogy királyok, szolgák, kutyák vagy macskák vagyunk. Ezek csupán különféle átalakulások, amelyeket a legfelsőbb elrendezés idéz elő. Nem szabad, hogy ezek az átmeneti testi felfogások félrevezessenek bennünket. Valójában az anyagi világban senki sem úr, mert mindenki az anyagi természet irányítása alatt áll, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányít. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa tehát a legfelsőbb mester. A Caitanya-caritāmṛta megmagyarázza: ekale īśvara kṛṣṇa, āra saba bhṛtya. Kṛṣṇa az egyetlen mester, mindenki más az Ő szolgája. Szenvedésünket az anyagi világban az okozza, hogy megfeledkeztünk kapcsolatunkról a Legfelsőbb Úrral.