HU/SB 5.10.25
25. VERS
- na vikriyā viśva-suhṛt-sakhasya
- sāmyena vītābhimates tavāpi
- mahad-vimānāt sva-kṛtād dhi mādṛṅ
- naṅkṣyaty adūrād api śūlapāṇiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; vikriyā—anyagi átalakulás; viśva-suhṛt—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki mindenki barátja; sakhasya—neked, a barátnak; sāmyena—elméd kiegyensúlyozottsága miatt; vīta-abhimateḥ—aki teljesen megvált a testi életfelfogástól; tava—tiéd; api—valójában; mahat-vimānāt—egy nagy bhakta megsértése; sva-kṛtāt—saját tettemből; hi—bizonyára; mādṛk—egy olyan ember, mint én; naṅkṣyati—el fog pusztulni; adūrāt—nagyon hamar; api—bizonyára; śūla-pāṇiḥ—annak ellenére, hogy olyan hatalmas, mint az Úr Śiva (Śūlapāṇi).
FORDÍTÁS
Ó, kedves uram! Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, minden élőlény barátjának a barátja vagy, ezért mindenkivel egyformán bánsz, és mentes vagy a testi életfelfogástól. Noha sértést követtem el, mert megbántottalak, tudom, hogy te semmit sem veszítesz és semmit sem nyersz emiatt. Te megingathatatlan vagy, én azonban megsértettelek. Így aztán lehetek bár olyan erős, mint az Úr Śiva, hamarosan el fogok pusztulni, mert megsértettem egy vaiṣṇava lótuszlábát.
MAGYARÁZAT
Rahūgaṇa Mahārāja nagyon intelligens volt, és tudta, milyen kedvezőtlen következményekkel jár egy vaiṣṇava megsértése. Nagyon szerette volna tehát, ha Jaḍa Bharata megbocsát neki. Rahūgaṇa Mahārāja nyomdokait követve mindenkinek rendkívül kell ügyelnie, nehogy sértést kövessen el egy vaiṣṇava lótuszlába ellen. Śrīla Vṛndāvana dāsa Ṭhākura a Caitanya-bhāgavatában (Madhya 13) így szól:
- śūlapāṇi-sama yadi bhakta-nindā kare
- bhāgavata pramāṇa —— tathāpi śīghra mare
- hena vaiṣṇavere ninde sarvajña ha-i
- se janera adhaḥ-pāta sarva-śāstre ka-i
„Még aki olyan erős, mint az Úr Śiva, aki háromágú szigonyt tart a kezében, az is visszaesik lelki szintjéről, ha bántani próbál egy vaiṣṇavát. Ez minden védikus szentírás véleménye.” Azután hozzáteszi (Caitanya-bhāgavata, Madhya 22):
- vaiṣṇavera nindā karibeka yāra gaṇa
- tāra rakṣā sāmarthya nāhika kona jana
- śūlapāṇi-sama yadi vaiṣṇavere ninde
- tathāpiha nāśa yāya —— kahe śāstra-vṛnde
- ihā nā māniyā ye sujana nindā kare
- janme janme se pāpiṣṭha daiva-doṣe mare
„Aki egy vaiṣṇavát gyaláz, annak senki sem nyújthat védelmet. Még ha olyan erős, mint az Úr Śiva, akkor is vége az életének, ha egy vaiṣṇavát megsért. Ez minden śāstra véleménye. Ha valaki nem törődik a śāstrák véleményével, és gyalázni mer egy vaiṣṇavát, életről életre szenvednie kell.”
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Ötödik Énekének tizedik fejezetéhez, melynek címe: „Jaḍa Bharata és Rahūgaṇa Mahārāja párbeszéde”.