HU/SB 5.10.4
4. VERS
- na vayaṁ nara-deva pramattā bhavan-niyamānupathāḥ sādhv eva vahāmaḥ. ayam adhunaiva niyukto ’pi na drutaṁ vrajati nānena saha voḍhum u ha vayaṁ pārayāma iti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; vayam—mi; nara-deva—ó, úr az emberi lények között (a királynak devának, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjének kell lennie); pramattāḥ—elhanyagoljuk kötelességünket; bhavat-niyama-anupathāḥ—akik mindig engedelmeskedünk parancsaidnak; sādhu—megfelelően; eva—bizonyára; vahāmaḥ—visszük; ayam—ez az ember; adhunā—nemrégen; eva—valójában; niyuktaḥ—velünk dolgozik; api—bár; na—nem; drutam—nagyon gyorsan; vrajati—dolgozik; na—nem; anena—ő; saha—vele; voḍhum—vinni; u ha—ó; vayam—mi; pārayāmaḥ—képesek vagyunk; iti—így.
FORDÍTÁS
Ó, urunk! Hidd el, hogy egyáltalán nem hanyagoljuk el kötelességünket! Engedelmesen visszük a gyaloghintót, kívánságod szerint, de ez az ember, aki most került közénk, nem tud igazán fürgén menni, s így nem tudjuk vinni vele hintódat.
MAGYARÁZAT
Míg a gyaloghintót szállító többi szolga śūdra volt, Jaḍa Bharata nemcsak magas rangú brāhmaṇa, hanem nagy bhakta is volt. A śūdrák nem éreznek együtt más élőlényekkel, egy vaiṣṇava azonban nem cselekedhet úgy, mint egy śūdra. Ha egy śūdra és egy brāhmaṇa vaiṣṇava együtt dolgoznak, akkor kötelességeik végrehajtásában minden bizonnyal egyenetlenség mutatkozik. A śūdrák úgy vitték a gyaloghintót, hogy egyáltalán nem törődtek a hangyákkal a földön, Jaḍa Bharata azonban nem tudott úgy viselkedni, mint egy śūdra. Ebből származott a bonyodalom.