HU/SB 5.10.3
3. VERS
- atha ta īśvara-vacaḥ sopālambham upākarṇyopāya-turīyāc chaṅkita-manasas taṁ vijñāpayāṁ babhūvuḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—így; te—ők (a gyaloghintó hordozói); īśvara-vacaḥ—uruk, Rahūgaṇa király szavai; sa-upālambham—szemrehányással; upākarṇya—hallotta; upāya—az eszközök; turīyāt—a negyediktől; śaṅkita-manasaḥ—akik féltek; tam—őt (a királyt); vijñāpayām babhūvuḥ—tudatták vele.
FORDÍTÁS
A gyaloghintót vivő szolgák Rahūgaṇa Mahārāja fenyegető szavai hallatán megrémültek, hogy uruk megbünteti őket. Így szóltak hozzá:
MAGYARÁZAT
A politika tudománya szerint a király néha megbékíti, néha megszidja, néha kigúnyolja, néha pedig megjutalmazza alattvalóit — így uralkodik felettük. A szolgák, akik a gyaloghintót vitték, megértették, hogy a király haragos, és meg fogja szidni őket.