HU/SB 5.10.6
6. VERS
- aho kaṣṭaṁ bhrātar vyaktam uru-pariśrānto dīrgham adhvānam eka eva ūhivān suciraṁ nāti-pīvā na saṁhananāṅgo jarasā copadruto bhavān sakhe no evāpara ete saṅghaṭṭina iti bahu-vipralabdho ’py avidyayā racita-dravya-guṇa-karmāśaya-sva-carama-kalevare ’vastuni saṁsthāna-viśeṣe ’haṁ mamety anadhyāropita-mithyā-pratyayo brahma-bhūtas tūṣṇīṁ śibikāṁ pūrvavad uvāha.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aho—ó, jaj; kaṣṭam—milyen nehézségekkel teli; bhrātaḥ—kedves testvérem; vyaktam—láthatóan; uru—nagyon; pariśrāntaḥ—fáradt; dīrgham—egy hosszú; adhvānam—út; ekaḥ—egyedül; eva—bizonyára; ūhivān—vitted; su-ciram—hosszú ideig; na—nem; ati-pīvā—nagyon erős és izmos; na—nem; saṁhanana-aṅgaḥ—erős, teherbíró testtel; jarasā—az öregkor; ca—is; upadrutaḥ—zavar; bhavān—te magad; sakhe—barátom; no eva—nem biztos; apare—a másik; ete—mindezek; saṅghaṭṭinaḥ—a veled együtt dolgozók; iti—így; bahu—nagyon; vipralabdhaḥ—gúnyosan bírált; api—bár; avidyayā—tudatlanság által; racita—létrehozott; dravya-guṇa-karma-āśaya—az anyagi elemek, az anyagi tulajdonságok és a múltbeli tettek, vágyak eredményeinek kombinációja; sva-carama-kalevare—a testben, amit a finom elemek (az elme, az intelligencia és az ego) mozgatnak; avastuni—ilyen fizikai dolgokban; saṁsthāna-viśeṣe—sajátos természettel rendelkezni; aham mama—én és enyém; iti—ily módon; anadhyāropita—nem tiltakozott; mithyā—hamis; pratyayaḥ—hit; brahma-bhūtaḥ—aki önmegvalósított volt, s a Brahman síkon állt; tūṣṇīm—néma lévén; śibikām—a gyaloghintót; pūrva-vat—mint korábban; uvāha—vitte.
FORDÍTÁS
Rahūgaṇa király így szólt Jaḍa Bharatához: „Milyen nehéz ez, kedves testvérem! Biztosan azért vagy ilyen fáradt, mert oly régóta és olyan nagy távolságból hozod ezt a gyaloghintót, egyedül, minden segítség nélkül. Emellett az öregkor is gondot okozhat számodra. Kedves barátom, látom, nem vagy túlságosan izmos, erős és keménykötésű. Hát nem segítenek társaid?”
Így gúnyolódott a király Jaḍa Bharatával, aki azonban ennek ellenére sem tekintett testi felfogással az eseményekre. Tudta, hogy nem azonos a testével, hiszen felismerte lelki azonosságát. Nem volt kövér, vézna vagy sovány, és nem volt semmi köze ahhoz az anyagdarabhoz, amit az öt durva és három finom elem alkot. Nem állt kapcsolatban az anyagi testtel és annak két kezével és lábával. Teljesen megvalósította lelki azonosságát [ahaṁ brahmāsmi], ezért a király epés gúnyolódása nem tett rá hatást. Szó nélkül vitte tovább a gyaloghintót, mintha mi sem történt volna.
MAGYARÁZAT
Jaḍa Bharata teljesen felszabadult lélek volt. Azzal sem törődött, amikor a rablók el akarták pusztítani a testét; tudta, hogy nem azonos a testével. Ha a testét el is pusztították volna, nem törődött volna vele, mert teljesen meg volt róla győződve, hogy igaz, amit a Bhagavad-gītā (BG 2.20) kijelent: na hanyate hanyamāne śarīre. Tudta, hogy őt nem lehet meggyilkolni, még akkor sem, ha a testet meg is ölik. Bár nem tiltakozott, az Istenség Legfelsőbb Személyisége ügynöke képében nem tűrhette a rablók igazságtalanságát, és így Kṛṣṇa kegyéből megmenekült, a rablók pedig elpusztultak. Ebben az esetben, amikor a gyaloghintót vitte, szintén tudta, hogy nem azonos a testével. Teste nagyon erős, jó felépítésű és egészséges volt, éppen alkalmas arra, hogy a gyaloghintót hordozza. Amiatt, hogy mentes volt a testi felfogástól, a király gúnyos szavai egyáltalán nem hatottak rá. A testet az ember karmája hozza létre, és az anyagi természet gondoskodik az adott test kifejlődéséhez szükséges összetevőkről. A lélek, amit a test befed, nem azonos a testtel, s ezért bármi kedvező vagy kedvezőtlen történjék a testtel, az nincs hatással a szellemi lélekre. A Védák kijelentik: asaṅgo hy ayaṁ puruṣaḥ, a szellemi lélekre soha sincsenek hatással az anyagi dolgok.