HU/SB 5.10.7
7. VERS
- atha punaḥ sva-śibikāyāṁ viṣama-gatāyāṁ prakupita uvāca rahūgaṇaḥ kim idam are tvaṁ jīvan-mṛto māṁ kadarthī-kṛtya bhartṛ-śāsanam aticarasi pramattasya ca te karomi cikitsāṁ daṇḍa-pāṇir iva janatāyā yathā prakṛtiṁ svāṁ bhajiṣyasa iti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezután; punaḥ—újra; sva-śibikāyām—saját gyaloghintójában; viṣama-gatāyām—amit amiatt, hogy Jaḍa Bharata nem megfelelően ment, nem vittek egyenletesen; prakupitaḥ—nagyon mérges lett; uvāca—mondta; rahūgaṇaḥ—Rahūgaṇa király; kim idam—mi ez az ostobaság; are—ó, ostoba; tvam—te; jīvat—élő; mṛtaḥ—halott; mām—engem; kat-arthī-kṛtya—figyelmen kívül hagyni; bhartṛ-śāsanam—a mester szidása; aticarasi—átlépsz; pramattasya—aki szinte őrült vagy; ca—is; te—tiéd; karomi—tenni fogom; cikitsām—megfelelő bánásmód; daṇḍa-pāṇiḥ iva—mint Yamarāja; janatāyāḥ—az embereknek; yathā—hogy; prakṛtim—természetes helyzetedbe; svām—sajátod; bhajiṣyase—visszatérsz; iti—így.
FORDÍTÁS
Amikor a király látta, hogy szolgái kezében még mindig rázkódik a gyaloghintó, nagy haragra gerjedt, és így szólt: „Mit csinálsz, te gazember? Halott vagy, annak ellenére, hogy élet van testedben? Nem tudod, hogy az urad és parancsolód vagyok? Ügyet sem vetsz rám, és nem teljesíted a parancsomat? Engedetlenséged miatt megbüntetlek, ahogyan Yamarāja, a halál ura is megbünteti a vétkeseket. Majd én móresre tanítalak, hogy észhez térj, és végezd jól a dolgod!