HU/SB 5.10.9
9. VERS
- brāhmaṇa uvāca
- tvayoditaṁ vyaktam avipralabdhaṁ
- bhartuḥ sa me syād yadi vīra bhāraḥ
- gantur yadi syād adhigamyam adhvā
- pīveti rāśau na vidāṁ pravādaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
brāhmaṇaḥ uvāca—a bölcs brāhmaṇa (Jaḍa Bharata) mondta; tvayā—általad; uditam—elmagyarázott; vyaktam—nagyon világosan; avipralabdham—ellentmondások nélkül; bhartuḥ—a hordozó, a test; saḥ—az; me—enyém; syāt—lett volna; yadi—ha; vīra—ó, nagy hős (Rahūgaṇa Mahārāja); bhāraḥ—egy teher; gantuḥ—a mozgónak, a testnek; yadi—ha; syāt—lett volna; adhigamyam—az elérendő cél; adhvā—az út; pīvā—nagyon markos és erős; iti—így; rāśau—a testben; na—nem; vidām—az önmegvalósított lelkeknek; pravādaḥ—a beszéd témája.
FORDÍTÁS
A nagy brāhmaṇa, Jaḍa Bharata így szólt: Kedves királyom és hősöm! Mindaz, amit gúnyosan mondtál, kétségtelenül igaz. Valójában ezek nemcsak korholó szavak, hiszen a test a teherhordó. A teher, amit visz, nem tartozik hozzám, hiszen én a szellemi lélek vagyok. Állításaid nem ellentmondásosak, hiszen én nem vagyok azonos ezzel a testtel. Nem én viszem ezt a gyaloghintót, hanem a testem. Ahogyan utaltál rá, én egyáltalán nem vittem ezt a hintót, mert különbözöm ettől a testtől. Azt mondtad, hogy nem vagyok markos és erős. Ezek a szavak egy olyan emberhez illenek, aki nem ismeri a különbséget a test és a lélek között. A test lehet kövér vagy sovány, de egyetlen művelt ember sem mondana ilyet a szellemi lélekről. Ami a lelket illeti, én nem vagyok sem kövér, sem sovány, ezért helyesen szólsz, amikor azt mondod, hogy nem vagyok valami erős. Ha utunk végcélja és az odavezető út az enyém volna, kétségtelenül szintén sok nehézséggel kellene szembenéznem, de mivel nem velem, hanem testemmel állnak kapcsolatban, egyáltalán nem okoznak gondot.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā elmondja, hogy aki a lelki tudás fejlett szintjén áll, azt nem zavarja az anyagi testet érő fájdalom és öröm. Az anyagi test teljesen különbözik a szellemi lélektől, és a test által tapasztalt fájdalmak és örömök teljesen feleslegesek. A lemondások és vezeklések arra szolgálnak, hogy megértsük a test és a lélek közötti különbséget, valamint azt, hogy a lélekre az anyagi testet érő öröm és fájdalom nincsen hatással. Jaḍa Bharata valóban az önmegvalósítás szintjén állt. Teljesen mentes volt a testi felfogástól, ezért azonnal ennek megfelelően cselekedett, s meggyőzte a királyt arról, hogy bármit mondott is a teste ellen, az valójában rá, a szellemi lélekre nem volt igaz.