HU/SB 5.10.8
8. VERS
- evaṁ bahv abaddham api bhāṣamāṇaṁ nara-devābhimānaṁ rajasā tamasānuviddhena madena tiraskṛtāśeṣa-bhagavat-priya-niketaṁ paṇḍita-māninaṁ sa bhagavān brāhmaṇo brahma-bhūta-sarva-bhūta-suhṛd-ātmā yogeśvara-caryāyāṁ nāti-vyutpanna-matiṁ smayamāna iva vigata-smaya idam āha.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; bahu—sok; abaddham—értelmetlen; api—bár; bhāṣamāṇam—beszélt; nara-deva-abhimānam—Rahūgaṇa király, aki uralkodónak tartotta magát; rajasā—a szenvedély anyagi kötőereje által; tamasā—valamint a tudatlanság kötőereje által; anuviddhena—megnövelte; madena—az őrültség; tiraskṛta—aki megszidta; aśeṣa—számtalan; bhagavat-priya-niketam—az Úr bhaktái; paṇḍita-māninam—nagyon művelt tudósnak tartotta magát; saḥ—az; bhagavān—lelki hatalommal rendelkező (Jaḍa Bharata); brāhmaṇaḥ—egy teljesen képzett brāhmaṇa; brahma-bhūta—teljesen önmegvalósított; sarva-bhūta-suhṛt-ātmā—aki így minden élőlény barátja volt; yoga-īśvara—a legfejlettebb misztikus yogīknak; caryāyām—a viselkedésben; na ati-vyutpanna-matim—Rahūgaṇa királynak, aki valójában nem volt tapasztalt; smayamānaḥ—halványan elmosolyodva; iva—mint; vigata-smayaḥ—aki megszabadult minden anyagi büszkeségtől; idam—ezt; āha—mondta.
FORDÍTÁS
Rahūgaṇa király testi felfogásában királynak hitte magát, s az anyagi természet szenvedély és tudatlanság kötőereje befolyásolta. Őrületében tiszteletlen, ellenséges szavakkal szidalmazta Jaḍa Bharatát. Jaḍa Bharata kiváló bhakta volt, az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedves hajléka. Noha a király nagyon műveltnek tartotta magát, nem ismerte az odaadó szolgálatot végző fejlett bhakta helyzetét és jellemzőit. Jaḍa Bharata az Istenség Legfelsőbb Személyiségének hajléka volt — mindig a szívében hordozta az Urat. Minden élőlény kedves barátja volt, és a legparányibb testi felfogással sem rendelkezett. Így aztán elmosolyodott, s a következőképpen szólt:
MAGYARÁZAT
Ez a vers bemutatja a különbséget egy testi felfogású és egy testi felfogástól mentes ember között. Rahūgaṇa király, aki testi felfogásban élt, királynak tekintette magát, és goromba szavakkal szidalmazta Jaḍa Bharatát. Jaḍa Bharata azonban önmegvalósított volt, és teljes mértékben transzcendentális szinten állt, ezért egyáltalán nem gurult dühbe, hanem mosolygott, és tanítani kezdte Rahūgaṇa királyt. Egy nagyon fejlett vaiṣṇava bhakta minden élőlénynek a barátja, még az ellenségeinek is. Igazság szerint senkit sem tekint az ellenségének. Suhṛdaḥ sarva-dehinām. Látszólag néha megharagszik egy abhaktára, ez azonban nagy áldás az abhakta számára. A védikus írásokban számtalan példa van erre. Nārada egyszer mérges lett Kuvera két fiára, Nalakuverára és Maṇigrīvára, és büntetésből fákká változtatta őket. Ennek az lett az eredménye, hogy később az Úr Śrī Kṛṣṇa felszabadította őket. A bhakta az abszolút síkon van, és nincs különbség aközött, hogy dühös vagy elégedett, mert mindkét esetben az áldását adja.