HU/SB 5.11.15
15. VERS
- na yāvad etāṁ tanu-bhṛn narendra
- vidhūya māyāṁ vayunodayena
- vimukta-saṅgo jita-ṣaṭ-sapatno
- vedātma-tattvaṁ bhramatīha tāvat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; yāvat—amíg; etām—ez; tanu-bhṛt—aki elfogadott egy anyagi testet; narendra—ó, király; vidhūya māyām—lemosni az anyagi világ szennyeződései okozta fertőzést; vayunā udayena—azáltal, hogy a jó társulásnak és a védikus írások tanulmányozásának köszönhetően felébred benne a transzcendentális tudás; vimukta-saṅgaḥ—nincs kapcsolata semmi anyagival; jita-ṣaṭ-sapatnaḥ—legyőzi a hat ellenséget (az öt tudásszerző érzéket és az elmét); veda—ismeri; ātma-tattvam—a lelki igazságot; bhramati—vándorol; iha—ebben az anyagi világban; tāvat—addig.
FORDÍTÁS
Kedves Rahūgaṇa király! Amíg a feltételekhez kötött lélek anyagi testben van, amíg nem szabadul meg az anyagi élvezet szennyeződésétől, amíg nem győzi le hat ellenségét, és amíg a lelki tudás felébresztésével nem éri el az önmegvalósítás szintjét, addig arra kényszerül, hogy különféle fajokon át vándoroljon mindenhol az anyagi világban.
MAGYARÁZAT
Amikor az ember elméje az anyagi felfogásba merül, azt hiszi, hogy egy bizonyos nemzethez, családhoz, országhoz vagy hithez tartozik. Ezeket upādhiknak, megjelöléseknek hívják, s meg kell szabadulnunk tőlük (sarvopādhi-vinirmuktam). Amíg nem vagyunk mentesek tőlük, folytatnunk kell a feltételekhez kötött életet az anyagi létben. Az emberi életforma arra szolgál, hogy véget vessünk ezeknek a téveszméknek. Ha ezt nem tesszük meg, újra és újra a születés és halál körforgásába kényszerülünk, és szenvednünk kell az anyagi körülményektől.