HU/SB 5.11.9
9. VERS
- ekādaśāsan manaso hi vṛttaya
- ākūtayaḥ pañca dhiyo ’bhimānaḥ
- mātrāṇi karmāṇi puraṁ ca tāsāṁ
- vadanti haikādaśa vīra bhūmīḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ekādaśa—tizenegy; āsan—van; manasaḥ—az elme; hi—bizonyára; vṛttayaḥ—cselekedetek; ākūtayaḥ—a cselekvő érzékek; pañca—öt; dhiyaḥ—tudásszerző érzékek; abhimānaḥ—a hamis ego; mātrāṇi—a különféle érzéktárgyak; karmāṇi—a különféle anyagi cselekedetek; puram ca—és a test, a társadalom, a nemzet, a család vagy a szülőhely; tāsām—ezek a dolgok; vadanti—mondják; ha—ó; ekādaśa—tizenegy; vīra—ó, hős; bhūmīḥ—a cselekvés területei.
FORDÍTÁS
Öt cselekvő és öt tudásszerző érzékszerv van, ezen kívül pedig ott a hamis ego. Ily módon az elme e tizenegy dolgon keresztül működik. Ó, hős, az érzékek tárgyait [például a hangot és az érintést], a szervek működéseit [amilyen például az ürítés] és a különféle testeket, a társadalmat, a barátságot és a személyiséget a művelt bölcsek az elme működési területének tekintik.
MAGYARÁZAT
Az elme irányítja az öt tudásszerző és az öt cselekvő érzékszervet. Mindegyik érzékszervnek van egy működési területe, s minden esetben az elme az irányító vagy a tulajdonos. A hamis ego hatására az ember azt gondolja, hogy azonos a testtel, és „a testem, a házam, a családom, a társadalmam, a nemzetem” stb. fogalmakban gondolkodik. Ezek a hamis azonosítások a hamis ego kiterjedéséből származnak, s az ember emiatt hiszi, hogy ő ez vagy az, s így az anyagi lét kötelékeibe bonyolódik.