HU/SB 5.11.8
8. VERS
- guṇānuraktaṁ vyasanāya jantoḥ
- kṣemāya nairguṇyam atho manaḥ syāt
- yathā pradīpo ghṛta-vartim aśnan
- śikhāḥ sadhūmā bhajati hy anyadā svam
- padaṁ tathā guṇa-karmānubaddhaṁ
- vṛttīr manaḥ śrayate ’nyatra tattvam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
guṇa-anuraktam—mivel ragaszkodik a természet anyagi kötőerőihez; vyasanāya—az anyagi létben való feltételekhez kötöttségért; jantoḥ—az élőlénynek; kṣemāya—végső érdekében; nairguṇyam—nem hatnak rá a természet anyagi kötőerői; atho—így; manaḥ—az elme; syāt—válik; yathā—amennyire; pradīpaḥ—egy lámpás; ghṛta-vartim—egy kanóc a tisztított vajban; aśnan—ég; śikhāḥ—a láng; sadhūmāḥ—füsttel; bhajati—élvezi; hi—bizonyára; anyadā—máskülönben; svam—saját, eredeti; padam—helyzet; tathā—így; guṇa-karma-anubaddham—lekötik a természet kötőerői és az anyagi tettek visszahatásai; vṛttīḥ—különféle tevékenységek; manaḥ—az elme; śrayate—menedéket keres; anyatra—máskülönben; tattvam—eredeti helyzete.
FORDÍTÁS
Amikor az élőlény elméjét az anyagi világbeli érzékkielégítés köti le, az feltételekhez kötött életet eredményez, és szenvedést okoz az anyagi körülmények között. Amikor azonban az elme megválik az anyagi élvezettől, az felszabaduláshoz vezet. Amikor egy lámpában a kanóc nem ég megfelelően, a lámpa bekormozódik, ha azonban megtöltjük tisztított vajjal, s jól ég, akkor ragyogó fényt áraszt. Éppen így ha az elme az anyagi érzékkielégítésbe merül, szenvedést okoz, míg ha távol marad attól, a Kṛṣṇa-tudat eredeti ragyogását hozza el.
MAGYARÁZAT
Levonhatjuk azt a következtetést, hogy az anyagi létnek és a felszabadulásnak egyaránt az elme az oka. Ebben az anyagi világban mindenki az elme miatt szenved; ezért nevelnünk kell az elmét, azaz meg kell tisztítanunk az anyagi ragaszkodástól, és teljesen az Úr szolgálatába kell állítanunk. Ezt lelki elfoglaltságnak nevezik. A Bhagavad-gītā megerősíti:
- māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
- bhakti-yogena sevate
- sa guṇān samatītyaitān
- brahma-bhūyāya kalpate
„Aki a teljes odaadó szolgálatba merül, s nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, s így a Brahman síkjára emelkedik.” (BG 14.26)
Az elménket teljesen le kell foglalnunk Kṛṣṇa-tudatos cselekedetekkel. Ez meghozhatja számunkra a felszabadulást, s hazatérhetünk, vissza Istenhez. Ha azonban az érzékkielégítés érdekében anyagi tevékenységgel foglaljuk le, akkor örök időkre lekötöz minket. Az anyagi világban kell maradnunk, s a különféle testekben kell szenvednünk tetteink visszahatásaitól.