HU/SB 5.13.11


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


11. VERS

kvacic ca śītātapa-vāta-varṣa-
pratikriyāṁ kartum anīśa āste
kvacin mitho vipaṇan yac ca kiñcid
vidveṣam ṛcchaty uta vitta-śāṭhyāt


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kvacit—néha; ca—szintén; śīta-ātapa-vāta-varṣa—zord hideg, perzselő hőség, erős szél és sűrű eső; pratikriyām—semlegesítés; kartum—tenni; anīśaḥ—képtelen; āste—nyomorúságos körülmények között marad; kvacit—néha; mithaḥ—egyik a másikat; vipaṇan—eladva; yat ca—bármi; kiñcit—egy kicsit; vidveṣam—kölcsönös ellenségeskedés; ṛcchati—elérik; uta—így mondják; vitta-śāṭhyāt—mivel becsapják egymást pusztán a pénzért.


FORDÍTÁS

Az élőlény néha azon fáradozik, hogy szembeszálljon a zord hideg, a perzselő hőség, az erős szél, a sűrű eső és a többi természeti csapás okozta zavarokkal. Ha nem jár sikerrel, boldogtalan. Üzleti ügyei során egyre-másra becsapják. Így teremtenek csalásukkal ellenségeskedést maguk között az élőlények.


MAGYARÁZAT

Ez tehát a létért való küzdelem: arra törekedni, hogy szembeszálljunk az anyagi természet csapásaival. Ez ellenségeskedést teremt a társadalomban, ezért a társadalom teli van irigy emberekkel. Minden ember irigy a másikra    —    ilyen az anyagi világ. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom egy irigységtől mentes légkört szeretne létrehozni. Természetesen lehetetlen, hogy mindenki Kṛṣṇa-tudatúvá váljon, ám a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom egy olyan példamutató közösség létrehozására képes, ahol nincsen irigység.