HU/SB 5.13: Rahugana király és Jada Bharata további beszélgetései
5.13.1. vers: Jaḍa Bharata, aki teljesen megvalósította a Brahmant, így folytatta: Kedves Rahūgaṇa királyom! Az élőlény az anyagi világ nehezen járható ösvényén bolyong, és az ismétlődő születés és halál áldozata. Az anyagi világ bűvöletében, az anyagi természet három kötőerejének [sattva-guṇa, rajo-guṇa és tamo-guṇa] hatására és az anyagi természet varázsa alatt egyedül tettei háromféle gyümölcsét látja. Ezek a gyümölcsök kedvezőek, kedvezőtlenek, illetve a kettő keverékei. Emiatt ragaszkodni kezd a valláshoz, az anyagi gyarapodáshoz, az érzékkielégítéshez és a felszabadulás monista elméletéhez (a Legfelsőbbe olvadáshoz). Éjt nappallá téve robotol, mint egy kereskedő, aki az erdőbe megy, hogy összegyűjtse mindazt, amit később elad, hogy haszonra tegyen szert. Ebben az anyagi világban azonban sohasem érheti el az igazi boldogságot.
5.13.2. vers: Ó, Rahūgaṇa király! Az anyagi lét erdejében él hat rendkívül hatalmas fosztogató. Amikor a feltételekhez kötött lélek az anyagi nyereség reményében az erdőbe megy, a hat fosztogató rászedi őt. A feltételekhez kötött kereskedő nem tudja, mire költse a pénzét, s a fosztogatók elveszik tőle. Mint a tigrisek, a sakálok és az erdő más vadállatai, akik készek elragadni a bárányt a pásztortól, a feleség és a gyermekek a szívébe hatolnak, és számtalan módon kifosztják.
5.13.3. vers: Az erdőben a bokrokkal, fűvel és cserjékkel benőtt sűrű bozótok lugasokat alkotnak. E lugasokban a feltételekhez kötött lelket a kegyetlenül csipkedő szúnyogok [az irigy emberek] zaklatják szünet nélkül. Néha egy képzeletbeli palotát lát az erdőben, néha pedig egészen megzavarodik egy elsuhanó szörny vagy szellem láttán, ami úgy jelenik meg, mint egy hullócsillag az égen.
5.13.4. vers: Kedves királyom! A kereskedő, akinek intelligenciája az otthonnak, a vagyonnak, a rokonoknak és a hasonló dolgoknak esik áldozatul, az anyagi világ erdei ösvényén a sikerre vadászva egyik helyről a másikra fut. Szemét néha a forgószél pora vakítja el — vagyis olyan kéjes, hogy felesége szépsége, különösen tisztulása idején, teljesen rabul ejti. Elvakult szemeivel így nem látja, merre megy és mit tesz.
5.13.5. vers: Az anyagi világ erdejében vándorolva a feltételekhez kötött lélek néha láthatatlan tücskök éles hangját hallja, ami rettentően bántja a fülét. Szívét néha a baglyok hangja fájdítja meg, ami olyan, mint ellenségeinek durva szava. Néha olyan fa oltalmát keresi, amely nem terem gyümölcsöt, és nem hoz virágot. Kínzó éhségében fordul hozzá, ezért aztán szenvednie kell. Vízre vágyik, de csak egy délibáb ejti illúzióba, s azután fut.
5.13.6. vers: A feltételekhez kötött lélek néha egy sekély folyóba ugrik, vagy mivel kevés a gabonája, olyan emberektől koldul ételt, akik nem szívesen adnak neki. Néha az erdőtűzhöz hasonlatos családi élet perzselő hevétől szenved, néha pedig elkeseredik, mert vagyonát, mely oly kedves számára, mint az élete, a királyok magas jövedelemadó címén elveszik tőle.
5.13.7. vers: Amikor az élőlényt egy magasabb rendű, nagy hatalmú személy néha legyőzi vagy kifosztja, elveszíti minden tulajdonát. Nagyon kedvetlen lesz, és a veszteség miatt bánkódva néha öntudatlan állapotba kerül. Van, hogy elképzel egy hatalmas, pompás várost, s ott szeretne boldogan élni családjával és vagyonával. Ha ez valóra válik, teljesen elégedettnek hiszi magát, ám az ilyen csalóka boldogság csak egy pillanatig tart.
5.13.8. vers: Az erdőben a kereskedő néha hegyeket akar megmászni, de mivel nincs lábbelije, lábát apró kődarabok és tüskék szúrják, ami rendkívüli szenvedést okoz neki. A családjához erősen ragaszkodó embert néha éhség kínozza, s gyötrelmes helyzete miatt dühös lesz családtagjaira.
5.13.9. vers: Az anyagi erdőben a feltételekhez kötött lelket néha egy óriáskígyó falja fel, vagy összeroppantja, s aztán otthagyja, s úgy fekszik ott, mint egy halott, öntudatlanul, minden tudásától megfosztva. Néha másfajta mérgeskígyók marják meg, s elvakult tudatával a pokoli élet sötét kútjába zuhan, ahol semmi reménye a szabadulásra.
5.13.10. vers: Néha az ember erkölcstelen nőket keres, hogy egy kis szexuális élvezethez jusson, s eközben a nők rokonai örökké sértegetik és szidalmazzák. Olyan ez, mint amikor valaki mézet akar lopni egy kaptárból, s a méhek megtámadják. Néha, miután tengernyi pénzt elköltött, egy másik nő után néz, hogy még több érzékkielégítésben legyen része, ám az érzéki élvezet tárgyát, a nőt egy másik züllött alak elveszi vagy elrabolja tőle.
5.13.11. vers: Az élőlény néha azon fáradozik, hogy szembeszálljon a zord hideg, a perzselő hőség, az erős szél, a sűrű eső és a többi természeti csapás okozta zavarokkal. Ha nem jár sikerrel, boldogtalan. Üzleti ügyei során egyre-másra becsapják. Így teremtenek csalásukkal ellenségeskedést maguk között az élőlények.
5.13.12. vers: Az anyagi lét erdejének ösvényén az embernek néha egy garasa sincs, így aztán nincsen szép otthona, ágya vagy széke, és a családja sem nyújt neki élvezetet. Másoktól koldul pénzt, de ha vágyait a koldulással nem tudja beteljesíteni, akkor mások tulajdonát akarja kölcsönkérni vagy ellopni. A társadalomban ezért örökké megszégyenítik.
5.13.13. vers: A pénzügyek miatt minden emberi kapcsolat feszültté válik, s ellenségeskedéssel ér véget. A férj és a feleség néha az anyagi fejlődés útján haladva verejtékes munkát végeznek, hogy fenntartsák kapcsolatukat. Néha pénzhiányban szenvednek vagy betegség gyötri őket, és ebbe szinte belehalnak.
5.13.14. vers: Kedves királyom! Az anyagi élet erdei ösvényén az ember először elveszti apját és anyját, majd haláluk után saját gyermekeihez kezd ragaszkodni. Így vándorol az anyagi fejlődés útján, s végül csak gyötrelem vár rá. Ám még a halála pillanatában sem tudja senki, hogyan kerüljön ki ebből az erdőből.
5.13.15. vers: Számtalan olyan politikai és társadalmi hős van és volt, akik legyőzték a hasonlóan hatalmas ellenséget, ám mivel tudatlanságuk miatt mind azt hiszik, hogy a föld az övék, egymás ellen harcolnak, és életüket vesztik a csatában. Nem képesek elfogadni azt a lelki utat, amit az élet lemondott rendjébe tartozók járnak. Noha nagy hősök és politikai vezetők, nem tudnak a lelki megvalósítás útjára lépni.
5.13.16. vers: Az élőlény az anyagi lét erdejében néha a kúszónövényeknél keres menedéket, s arra vágyik, hogy a kúszónövényeken ülő madarak csivitelését hallgassa. Az erdő üvöltő oroszlánjaitól rettegve darvakkal, gémekkel és keselyűkkel barátkozik.
5.13.17. vers: Megpróbálja feladni e csaló yogīk, svāmīk és inkarnációk társaságát, mert becsapják őt, s igyekszik az igaz bhaktákkal kapcsolatba kerülni. Azonban olyan szerencsétlen, hogy nem képes követni a lelki tanítómester vagy a fejlett bhakták utasításait, így aztán lemond a társaságukról, és újra visszatér a majmokhoz, akiket egyedül az érzékkielégítés és a nők érdekelnek. Elégedettséget az okoz neki, ha azokkal barátkozhat, akik az érzékkielégítésnek élnek, s ha a nemi életet és a részegséget élvezheti. Egész életét kerékbe töri azzal, hogy átadja magát a nemi életnek és a mámornak. Ahogy a többi érzékkielégítő ember arcába néz, elfelejt mindent. Így közeledik a halál felé.
5.13.18. vers: Amikor az élőlény éppen olyan lesz, mint egy majom, ami egyik ágról a másikra ugrál, a családos élet fáján marad, s a nemi életen kívül semmije sincs. Felesége épp úgy rugdossa, mint a nőstény szamár a hímet, s mivel képtelen menekülni, tehetetlenül ebben a helyzetben marad. Néha gyógyíthatatlan betegségnek esik áldozatul, ami olyan, mintha egy hegy barlangjába zuhanna. Retteg a haláltól, ami olyan, mint egy elefánt e barlang mélyén, s egy kúszónövény ágaiba és gallyaiba kapaszkodva vesztegel tovább.
5.13.19. vers: Ó, ellenség elpusztítója, Rahūgaṇa Mahārāja! Ha a feltételekhez kötött lélek valahogyan megszabadul a veszedelemtől, újra hazatér, hogy a szexuális életet élvezze, mert ez a ragaszkodás természete. Az Úr anyagi energiájának bűvöletében így folytatja vándorútját az anyagi lét erdejében. Igazi érdekét még a halála pillanatában sem ismeri fel.
5.13.20. vers: Kedves Rahūgaṇa királyom! Te is a külső energia áldozata vagy, mert az anyagi örömök csábításának útját járod. Hogy minden élőlényre ugyanolyan barátsággal tekints, azt tanácsolom, mondj le királyi rangodról, s tedd le a botot, amivel a bűnösöket bünteted. Ne ragaszkodj többé az érzékek tárgyaihoz, hanem vedd magadhoz a tudás kardját, melyet az odaadó szolgálat élezett ki. Így képes leszel átvágni az illuzórikus energia szorosra kötött csomóját, s átkelhetsz a tudatlanság óceánjának túlsó partjára.
5.13.21. vers: Rahūgaṇa király így szólt: Az emberi születés a legjobb születés. Még a mennyei bolygók félistenei között világra jönni sem olyan dicsőséges, mint emberi lényként születni meg ezen a Földön. Mit ér a félistenek kimagasló helyzete? A mennyei bolygókon a rendkívüli anyagi kényelem miatt az ember nem élhet bhakták között.
5.13.22. vers: Semmi meglepő nincs abban, hogy valaki amiatt, hogy lótuszlábad pora ráhullott, azonnal Adhokṣaja tiszta odaadó szolgálatának síkjára emelkedik, amire még a Brahmāhoz hasonló hatalmas félistenek sem képesek. Az, hogy egy pillanatig a társaságodban lehettem, megszabadított minden érveléstől, álbüszkeségtől és attól, hogy nem vagyok képes különbséget tenni a dolgok között. Ezek az anyagi világbeli fogság gyökerei, s én végleg megszabadultam e problémáktól.
5.13.23. vers: Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a nagy személyiségeknek, akik gyermekként, ifjúként, avadhūtaként vagy kiváló brāhmaṇaként járnak a földön. Még ha álruhában rejtőzködnek is, mindannyiuknak tiszteletemet ajánlom! Bárcsak kegyesen szerencsével áldanák meg a királyi dinasztiákat, akik örökké sértegetik őket!
5.13.24. vers: Śrīla Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom, ó, Uttarā anya fia! Noha Jaḍa Bharata elméjében feltámadt néhány hullám az elégedetlenség miatt, hogy Rahūgaṇa király megsértette, amikor a gyaloghintóját vitette vele, ám ügyet sem vetett rá, és szíve ismét megnyugodott és lecsendesedett, mint az óceán. Rahūgaṇa király megsértette, ő azonban egy nagy paramahaṁsa volt. Vaiṣṇava lévén rendkívül lágyszívű volt, ezért beszélt a királynak a lélek eredeti helyzetéről. Rahūgaṇa király oly szánalomra méltóan könyörgött bocsánatért a lótuszlábánál, hogy megfeledkezett a sértésről. Ezek után útnak indult, hogy tovább vándoroljon a világban.
5.13.25. vers: Miután a nagy bhakta, Jaḍa Bharata így tanította Sauvīra állam uralkodóját, Rahūgaṇa királyt, a király tökéletesen megértette a lélek eredeti helyzetét, és teljesen megszabadult a testi felfogástól. Kedves királyom! Aki menedéket keres az Úr szolgája szolgájánál, az kétségtelenül dicsőséges, mert könnyedén le tud mondani a testi felfogásról.
5.13.26. vers: Parīkṣit király így szólt Śukadeva Gosvāmīhoz: Kedves Uram, ó, kiváló, bölcs bhakta, te mindentudó vagy! Nagyon szépen elém tártad a feltételekhez kötött lélek helyzetét, aki az erdőben vándorló kereskedőhöz hasonlít. E tanításokból az okos ember megérti, hogy a testi felfogásban élő ember érzékei olyanok, mint az erdő tolvajai és rablói, felesége és gyermekei pedig sakálokra és más vadállatokra hasonlítanak. A kevésbé éles elméjűek számára azonban nem könnyű megérteni e történet lényegét, hiszen rendkívül nehéz az allegóriából a pontos jelentést kiemelni. Arra kérlek hát, szent uram, áruld el a közvetlen mondanivalót!