HU/SB 5.13.12
12. VERS
- kvacit kvacit kṣīṇa-dhanas tu tasmin
- śayyāsana-sthāna-vihāra-hīnaḥ
- yācan parād apratilabdha-kāmaḥ
- pārakya-dṛṣṭir labhate ’vamānam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kvacit kvacit—néha; kṣīṇa-dhanaḥ—elveszítve minden kincsét; tu—de; tasmin—abban az erdőben; śayyā—az ágy a pihenéshez; āsana—egy ülőhely; sthāna—egy ház; vihāra—élvezet a családban; hīnaḥ—mentes tőle; yācan—koldulva; parāt—másoktól (barátoktól és rokonoktól); apratilabdha-kāmaḥ—nem teljesülnek a vágyai; pārakya-dṛṣṭiḥ—mohón vágyik mások vagyonára; labhate—eléri; avamānam—megszégyenítik.
FORDÍTÁS
Az anyagi lét erdejének ösvényén az embernek néha egy garasa sincs, így aztán nincsen szép otthona, ágya vagy széke, és a családja sem nyújt neki élvezetet. Másoktól koldul pénzt, de ha vágyait a koldulással nem tudja beteljesíteni, akkor mások tulajdonát akarja kölcsönkérni vagy ellopni. A társadalomban ezért örökké megszégyenítik.
MAGYARÁZAT
Erre a világra a „koldulj, kölcsönözz vagy lopj” elve jellemző. Ha valakinek szüksége van valamire, akkor koldul, kölcsönvesz vagy lop. Ha a koldulás nem jár sikerrel, akkor kölcsönöz. Ha nem tud fizetni, lop, s ha tetten érik, megverik. Ez az anyagi lét törvénye. Itt senki sem élhet becsületesen, ezért fortéllyal, csalással, koldulással, kölcsönzéssel vagy lopással igyekszik kielégíteni az érzékeit. Ebben az anyagi világban tehát senki sem élhet békésen.