HU/SB 5.13.14
14. VERS
- tāṁs tān vipannān sa hi tatra tatra
- vihāya jātaṁ parigṛhya sārthaḥ
- āvartate ’dyāpi na kaścid atra
- vīrādhvanaḥ pāram upaiti yogam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tān tān—mind; vipannān—számtalan dolog gyötri; saḥ—az élőlény; hi—bizonyára; tatra tatra—itt és ott; vihāya—feladva; jātam—az újszülöttek; parigṛhya—venni; sa-arthaḥ—a saját érdekét néző élőlény; āvartate—vándorol az erdőben; adya api—egészen mostanáig; na—nem; kaścit—bárki közülük; atra—itt az erdőben; vīra—ó, hős; adhvanaḥ—az anyagi élet ösvényének; pāram—a végső célt; upaiti—eléri; yogam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének végzett odaadó szolgálat folyamatát.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! Az anyagi élet erdei ösvényén az ember először elveszti apját és anyját, majd haláluk után saját gyermekeihez kezd ragaszkodni. Így vándorol az anyagi fejlődés útján, s végül csak gyötrelem vár rá. Ám még a halála pillanatában sem tudja senki, hogyan kerüljön ki ebből az erdőből.
MAGYARÁZAT
Ebben az anyagi világban a családi élet a szexualitás intézménye. Yan maithunādi-gṛhamedhi-sukham (SB 7.9.45). A nemi életen keresztül az apa és az anya gyermekeket nemzenek, akik aztán megházasodnak, s a nemi élet ugyanezen útját követik. Az apa és az anya halála után a gyermekek megházasodnak, és ők is gyermekeket hoznak a világra. Így megy ez nemzedékről nemzedékre, anélkül, hogy bárki is kiszabadulna az anyagi élet zavarodottságából. Senki sem fogadja el a tudás és lemondás lelki folyamatait, amelyek a bhakti-yogával érnek véget. Az emberi élet valódi célja a jñāna és a vairāgya, a tudás és a lemondás. Ezeken keresztül juthat el az ember az odaadó szolgálat síkjára. Ebben a korban azonban az emberek sajnos nem keresik a felszabadult lelkek társaságát (sādhu-saṅga), és folytatják mindig ugyanúgy ismétlődő családi életüket. Pénzszerzésük és nemi életük így örökké akadályokba ütközik.