HU/SB 5.13.23
23. VERS
- namo mahadbhyo ’stu namaḥ śiśubhyo
- namo yuvabhyo nama āvaṭubhyaḥ
- ye brāhmaṇā gām avadhūta-liṅgāś
- caranti tebhyaḥ śivam astu rājñām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
namaḥ—minden hódolatom; mahadbhyaḥ—a nagy személyiségeknek; astu—hadd legyen; namaḥ—hódolatom; śiśubhyaḥ—azoknak a nagy személyiségeknek, akik kisfiúkként jelennek meg; namaḥ—tiszteletteljes hódolatom; yuvabhyaḥ—akik ifjúként jelennek meg; namaḥ—tiszteletteljes hódolatom; ā-vaṭubhyaḥ—azoknak, akik gyermekekként jelennek meg; ye—mindazok, akik; brāhmaṇāḥ—elérték az önmegvalósítást a transzcendentális tudásban; gām—a föld; avadhūta-liṅgāḥ—akik különféle testek álruhájába bújnak; caranti—járnak; tebhyaḥ—tőlük; śivam astu—a szerencse legyen velük; rājñām—a királyi dinasztiáknak vagy királyoknak (akik mindig nagyon büszkék).
FORDÍTÁS
Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a nagy személyiségeknek, akik gyermekként, ifjúként, avadhūtaként vagy kiváló brāhmaṇaként járnak a földön. Még ha álruhában rejtőzködnek is, mindannyiuknak tiszteletemet ajánlom! Bárcsak kegyesen szerencsével áldanák meg a királyi dinasztiákat, akik örökké sértegetik őket!
MAGYARÁZAT
Rahūgaṇa király nagyon megbánta, hogy Jaḍa Bharatát arra kényszerítette, hogy a gyaloghintóját vigye. Imádkozni kezdett hát a brāhmaṇákhoz és az önmegvalósított lelkekhez, még azokhoz is, akik talán gyermekként játszanak vagy álruhában rejtőznek. A négy Kumāra mindenhol ötéves kisfiúként jelent meg. Hozzájuk hasonlóan számtalan brāhmaṇa — aki ismeri a Brahmant — járja a világot ifjúként, gyermekként vagy avadhūtaként. A királyi dinasztiákat rangjuk általában nagyon kevéllyé teszi, ezért sértéseket követnek el e nagy személyiségek ellen. Rahūgaṇa király ezért tiszteletteljes hódolatát ajánlotta nekik, hogy azoknak a királyi családoknak, akik megsértették őket, ne kelljen a pokolba menniük. Ha valaki megbánt egy nagy személyiséget, az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem bocsájt meg neki, noha maga a nagy személyiség nem veszi szívére a sértést. Durvāsā megsértette Ambarīṣa Mahārāját, és még az Úr Viṣṇuhoz is elment, hogy bocsánatot nyerjen. Az Úr Viṣṇu azonban nem bocsátott meg neki, ezért Ambarīṣa Mahārāja lótuszlába elé kellett borulnia, annak ellenére, hogy Ambarīṣa Mahārāja egy kṣatriya gṛhastha volt. Nagyon óvatosnak kell lennünk, nehogy megsértsük a vaiṣṇavák és brāhmaṇák lótuszlábát.