HU/SB 5.14.17
17. VERS
- kadācin manorathopagata-pitṛ-pitāmahādy asat sad iti svapna-nirvṛti-lakṣaṇam anubhavati.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kadācit—néha; manoratha-upagata—elmebeli spekulációval elért; pitṛ—az apa; pitā-maha-ādi—vagy a nagyapa és mások; asat—bár régen meghalt (és bár senki sem tudja, hogy a lélek eltávozott); sat—újra jön az apa vagy a nagyapa; iti—így gondolkodva; svapna-nirvṛti-lakṣaṇam—az álmokban tapasztalt boldogságot; anubhavati—a feltételekhez kötött lélek érzi.
FORDÍTÁS
A feltételekhez kötött lélek néha elképzeli, hogy apja vagy nagyapja újra eljött fia vagy unokája képében. Emiatt olyan boldogságot érez, amilyet álmában tapasztal néha az ember, s az efféle elmebeli spekulációból merít örömet.
MAGYARÁZAT
Amiatt, hogy nem tud az Úr létezéséről, a feltételekhez kötött lélek sok mindent elképzel. A gyümölcsöző cselekedetek hatására úgy kerül kapcsolatba rokonaival, apjaival, fiaival és nagyapjaival, ahogy egy csobogó patak tereli össze a fűszálakat. Egy pillanat múlva a fűszálak elszakadnak egymástól, és nincsenek többé kapcsolatban. A feltételekhez kötött életben az élőlény ideiglenesen számtalan másik feltételekhez kötött lélekkel találkozik. Családtagokként hozza őket össze a sors, és az anyagi ragaszkodás olyan erős, hogy még azután is, hogy az apa vagy a nagyapa eltávozik, abban lelik örömüket, hogy arra gondolnak, talán egy másik testben visszatérnek a családba. Ez megtörténhet, ám akár megtörténik, akár nem, a feltételekhez kötött lélek örömét leli az ilyen gondolatokban.