HU/SB 5.14.23
23. VERS
- atha ca tasmād ubhayathāpi hi karmāsminn ātmanaḥ saṁsārāvapanam udāharanti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—most; ca—és; tasmāt—emiatt; ubhayathā api—ebben az életben és a következőben; hi—kétségtelenül; karma—gyümölcsöző cselekedetek; asmin—az érzékkielégítésnek ezen az útján; ātmanaḥ—az élőlénynek; saṁsāra—az anyagi életnek; āvapanam—táptalaja vagy forrása; udāharanti—akik ismerik a Védákat, ezt mondják.
FORDÍTÁS
A művelt tudósok és transzcendentalisták elítélik a gyümölcsöző cselekedetek anyagi ösvényét, mert ez az anyagi szenvedések eredeti forrása és táptalaja, ebben az életben éppúgy, mint a következőben.
MAGYARÁZAT
A karmīk az élet értékét nem ismerve olyan körülményeket teremtenek, amelyek miatt szenvedniük kell ebben és a következő életükben egyaránt. Sajnálatos módon nagyon ragaszkodnak az anyagi érzékkielégítéshez, ezért nem ismerik fel, hogy az anyagi lét mind ebben, mind a következő életükben szenvedésekkel teli. A Védák ezért azt mondják, hogy az embernek lelki tudatára kell ébrednie, és minden cselekedetével arra kell törekednie, hogy elnyerje az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. Maga az Úr mondja a Bhagavad-gītāban (BG 9.27):
- yat karoṣi yad aśnāsi
- yaj juhoṣi dadāsi yat
- yat tapasyasi kaunteya
- tat kuruṣva mad-arpaṇam
„Ó, Kuntī fia, ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, felajánlasz, elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt!”
Cselekedeteink eredményét az Istenség Legfelsőbb Személyisége missziójában kell felhasználnunk, és nem szabad az érzékkielégítésre fordítanunk. A Legfelsőbb Úr minden tudást átadott nekünk a Bhagavad-gītāban az élet célját illetően, s a Bhagavad-gītā végén azt az utasítást adja, hogy hódoljunk meg Neki. Az embereknek általában nem tetszik ez a követelés, ám aki sok életen át műveli a lelki tudományt, az végül meghódol az Úr lótuszlába előtt (bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate).