HU/SB 5.14.28


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


28. VERS

kvāpi deva-māyayā striyā bhuja-latopagūḍhaḥ praskanna-viveka-vijñāno yad-vihāra-gṛhārambhākula-hṛdayas tad-āśrayāvasakta-suta-duhitṛ-kalatra-bhāṣitāvaloka-viceṣṭitāpahṛta-hṛdaya ātmānam ajitātmāpāre ’ndhe tamasi prahiṇoti.


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kvāpi—valahol; deva-māyayā—az illuzórikus energia hatására; striyā—barátnő vagy feleség formájában; bhuja-latā—gyönyörű karokkal, amelyek a puha, erdei folyondárhoz hasonlítanak; upagūḍhaḥ—nagyon zavarodott; praskanna—elvesztette; viveka—minden intelligenciáját; vijñānaḥ—megvalósított tudás; yat-vihāra—a feleség örömére; gṛha-ārambha—találni egy házat vagy egy lakást; ākula-hṛdayaḥ—akinek szívét leköti; tat—az a ház; āśraya-avasakta—akik menedéket találtak; suta—a fiaknak; duhitṛ—a leányoknak; kalatra—a feleségnek; bhāṣita-avaloka—a beszélgetésekkel és gyönyörű pillantásaikkal; viceṣṭita—tetteikkel; apahṛta-hṛdayaḥ—akinek a tudata elveszett; ātmānam—ő maga; ajita—fegyelmezetlen; ātmā—akinek önvalója; apāre—a korlátlan; andhe—vak sötétségbe; tamasi—a pokoli életbe; prahiṇoti—veti magát.


FORDÍTÁS

Néha a feltételekhez kötött lelket a megszemélyesült illúzió [a felesége vagy a barátnője] csábítja el, s arra vágyik, hogy megölelje egy nő. Emiatt elveszti intelligenciáját, valamint minden tudását az élet célját illetően. Többé nem törekszik arra, hogy lelki életet éljen, és túlságosan ragaszkodni kezd a feleségéhez vagy a barátnőjéhez, akinek igyekszik megfelelő lakást szerezni. Azután az otthon menedéke köti le, ahol feleségének és gyermekeinek szavai, pillantásai és cselekedetei teljesen elbűvölik. Ily módon elveszíti Kṛṣṇa-tudatát, s az anyagi lét sűrű sötétségébe veti magát.


MAGYARÁZAT

Amikor a feltételekhez kötött lelket szeretett felesége megöleli, mindent elfelejt a Kṛṣṇa-tudatról. Minél jobban ragaszkodik a feleségéhez, annál jobban elvész a családi élet útvesztőjében. Egy bengáli költő, Bankim Chandra azt mondja, hogy a szerető szemében kedvese mindig nagyon szép, még akkor is, ha csúnya. Ezt a vonzódást deva-māyānak hívják. A férfi és nő közötti vonzódás mindkettőjük számára a börtönt jelenti. Valójában mindketten a parā prakṛtihez, az Úr felsőbbrendű energiájához tartoznak, de mind a ketten prakṛtik (nők). Mivel azonban mindketten élvezni kívánják a másikat, néha puruṣáknak (hímeknek) nevezik őket. Igazság szerint egyikük sem puruṣa, de felületesen szemlélve mindegyiküket nevezhetjük annak. Amint egy férfi és egy nő összeházasodik, ragaszkodni kezdenek az otthonhoz, a földhöz, a barátsághoz és a pénzhez. Így ejti csapdába őket az anyagi lét. A bhuja-latā-upagūḍha szó, ami azt jelenti, hogy „gyönyörű karok ölelik, melyek kúszónövényekhez hasonlítanak”, leírja, miképpen kötözi meg az anyagi világ a feltételekhez kötött lelket. A nemi élet termékei    —    a fiak és leányok    —    elkerülhetetlenül követik mindezt. Ez történik az anyagi létben.