HU/SB 5.14.27
27. VERS
- adhvany amuṣminn ima upasargās tathā sukha-duḥkha-rāga-dveṣa-bhayābhimāna-pramādonmāda-śoka-moha-lobha-mātsaryerṣyāva-māna-kṣut-pipāsādhi-vyādhi-janma-jarā-maraṇādayaḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
adhvani—az anyagi élet ösvényén; amuṣmin—azon; ime—mindezek; upasargāḥ—örök nehézségek; tathā—szintén olyan sok; sukha—úgynevezett boldogság; duḥkha—boldogtalanság; rāga—ragaszkodás; dveṣa—gyűlölet; bhaya—félelem; abhimāna—áltekintély; pramāda—illúzió; unmāda—őrület; śoka—bánat; moha—zavarodottság; lobha—mohóság; mātsarya—irigység; īrṣya—ellenségeskedés; avamāna—sértés; kṣut—éhség; pipāsā—szomjúság; ādhi—megpróbáltatások; vyādhi—betegség; janma—születés; jarā—öregkor; maraṇa—halál; ādayaḥ—és így tovább.
FORDÍTÁS
Ahogy említettem, a materialista élet legyőzhetetlen nehézségekkel van teli. Emellett az úgynevezett boldogság, a boldogtalanság, a ragaszkodás, a gyűlölet, a félelem, az áltekintély, az illúzió, az őrület, a bánat, a zavarodottság, a mohóság, az irigység, az ellenségeskedés, a sértés, az éhség, a szomjúság, a megpróbáltatások, a betegség, a születés, az öregkor és a halál szintén nyomorúságot okoznak. Mindezek együtt csupán szenvedést eredményeznek a materialista, feltételekhez kötött lélek számára, semmi mást.
MAGYARÁZAT
A feltételekhez kötött lélek kénytelen elfogadni ezeket a körülményeket, pusztán azért, hogy érzékeinek élvezetet szerezzen ebben a világban. Noha az emberek nagy tudósoknak, közgazdászoknak, filozófusoknak, politikusoknak és szociológusnak adják ki magukat, valójában mind gazemberek. A Bhagavad-gītā (BG 7.15) éppen ezért mūḍháknak és narādhamáknak nevezi őket:
- na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ
- prapadyante narādhamāḥ
- māyayāpahṛta-jñānā
- āsuraṁ bhāvam āśritāḥ
„Az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg Előttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól és akik a démonok ateista természetével rendelkeznek.”
A Bhagavad-gītā ezeket a materialistákat ostobaságuk miatt narādhamáknak hívja. Emberi testet kaptak, hogy megszabaduljanak az anyagi kötelékektől, ők azonban ehelyett egyre jobban belebonyolódnak a szenvedésekkel teli anyagi körülményekbe. Emiatt narādhamák, vagyis az emberiség alját képezik. Felmerülhet a kérdés, vajon a tudósok, filozófusok, közgazdászok és matematikusok szintén a narādhamákhoz, az emberiség aljához tartoznak-e. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége azt válaszolja erre, hogy igen, mert nem rendelkeznek valódi tudással, csupán áltekintélyükre és helyzetükre büszkék. Nem tudják, hogyan szabaduljanak meg az anyagi feltételektől, és hogyan térjenek vissza transzcendentális gyönyörrel és tudással teli lelki életükhöz. Következésképpen csak az idejüket és az energiájukat vesztegetik, amikor az úgynevezett boldogság után kutatnak. Ezek a démonok tulajdonságai. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy amikor valakiben kialakulnak e démoni tulajdonságok, mūḍhává válik. Emiatt irigy lesz az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, ezért életről életre démonikus családokban születik meg, s egyik démonikus testből a másikba vándorol. Mindezek hatására megfeledkezik Kṛṣṇával való kapcsolatáról, és életről életre narādhama marad, a legszörnyűbb körülmények közé kerülve.