HU/SB 5.14.31
31. VERS
- tatrāpi niravarodhaḥ svaireṇa viharann ati-kṛpaṇa-buddhir anyonya-mukha-nirīkṣaṇādinā grāmya-karmaṇaiva vismṛta-kālāvadhiḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra api—abban a helyzetben (a majmoktól származó emberi lények társadalmában); niravarodhaḥ—gondolkodás nélkül; svaireṇa—függetlenül, anélkül hogy az élet célját ismernék; viharan—élvezni, mint a majmok; ati-kṛpaṇa-buddhiḥ—akiknek értelme tompa, mert kincseiket nem használják megfelelően; anyonya—egymásnak; mukha-nirīkṣaṇa-ādinā—az arcuk láttán (amikor a férfi a nő gyönyörű arcát látja, és amikor a nő a férfi erős felépítésű testét látja, mindig egymásra vágynak); grāmya-karmaṇā—az érzékkielégítésért végzett anyagi tettek által; eva—csak; vismṛta—elfelejtve; kāla-avadhiḥ—az élet korlátokhoz kötött hossza (ami után az ember degradálódhat vagy felemelkedhet).
FORDÍTÁS
Így érintkeznek egymással a majmok leszármazottjai, akiket általában śūdráknak hívnak. Meggondolatlanul, szabadon élnek és járnak, nem ismerve az élet célját. Már az elbűvöli őket, ha egymás arcába néznek, ami az érzékkielégítésre emlékezteti őket. Örökké anyagi tetteket végeznek, amit grāmya-karmának neveznek, s erejüket megfeszítve dolgoznak, hogy anyagi nyereségre tegyenek szert. Így aztán teljesen megfeledkeznek arról, hogy rövid életük egy napon véget fog érni, és az evolúció körforgásában degradálódás vár rájuk.
MAGYARÁZAT
A materialista embereket majomhoz illő intelligenciájuk miatt néha śūdráknak vagy a majmok leszármazottjainak hívják. Nem törődnek azzal, hogy megismerjék, hogyan megy végbe az evolúció folyamata, és azt sem akarják tudni, mi fog történni azután, hogy rövidke életük véget ér. Így gondolkoznak a śūdrák. Śrī Caitanya Mahāprabhu missziója, ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom arra törekszik, hogy a śūdrákat a brāhmaṇák szintjére emelje, hogy megismerjék az élet valódi célját. Sajnos azonban amiatt, hogy túlságosan ragaszkodnak az érzékkielégítéshez, a materialisták nem nyújtanak komoly segítséget mozgalmunknak, sőt néhányan még azzal is megpróbálkoznak, hogy elfojtsák. A majmok azzal törődnek, hogy megzavarják a brāhmaṇákat tetteikben. A majmok leszármazottjai teljesen megfeledkeznek arról, hogy meg kell halniuk, s rendkívül büszkék tudományukra és fejlett anyagi civilizációjukra. A grāmya-karmaṇā szó olyan cselekedetekre utal, amelyek csak a testi kényelem fokozását szolgálják. Jelenleg az egész emberi társadalmat az foglalkoztatja, hogyan tegye még tökéletesebbé anyagi körülményeit és testi kényelmét. Az embereket nem érdekli, mi történik majd velük a halál után, és nem hisznek a lélekvándorlásban sem. Ha valaki tudományos alapokon tanulmányozza az evolúció elméletét, megértheti, hogy az emberi élet egy útkereszteződés, ahol az ember választhat a felemelkedés vagy a degradálódás útja között. A Bhagavad-gītā (BG 9.25) kijelenti:
- yānti deva-vratā devān
- pitṝn yānti pitṛ-vratāḥ
- bhūtāni yānti bhūtejyā
- yānti mad-yājino ’pi mām
„A félisteneket imádók a félistenek között fognak újraszületni, az ősatyák imádói az ősatyákhoz jutnak; akik a szellemeket és kísérteteket imádják, azok közéjük születnek, s akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni.”
Ebben az életünkben fel kell készülnünk, hogy következő életünkben felemelkedhessünk. Akik a rajo-guṇa kötelékében vannak, azok általában a mennyei bolygókra akarnak emelkedni, ám jó néhányan közülük tudtukon kívül alacsony rendű állati fajokba süllyednek. Akik a jóság kötőerejében vannak, azok odaadó szolgálatot végezhetnek, s aztán hazatérhetnek, vissza Istenhez (yānti mad-yājino ’pi mām). Ez az emberi élet valódi célja. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom arra törekszik, hogy az intelligens emberi lényeket az odaadó szolgálat síkjára emelje. Ahelyett, hogy idejét azzal vesztegetné, hogy az anyagi életben próbál jobb körülményeket teremteni, jobb, ha az ember egyedül arra törekszik, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Ha így tesz, minden problémája megoldódik majd. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.17) így ír:
- śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ
- puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ
- hṛdy antaḥ-stho hy abhadrāṇi
- vidhunoti su-hṛt-satām
„Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége, aki Paramātmā [a Felsőlélek] mindenki szívében, s aki az őszinte bhakta jótevője, megtisztítja az anyagi élvezet utáni vágytól annak a bhaktának a szívét, akiben felébredt a vágy arra, hogy hallja az Ő üzenetét, melynek megfelelő hallgatása és elmondása már önmagában jámbor tett.”
Csupán követnünk kell a szabályozó elveket, úgy kell cselekednünk, mint egy brāhmaṇa, énekelnünk kell a Hare Kṛṣṇa mantrát, és olvasnunk kell a Bhagavad-gītāt és a Śrīmad-Bhāgavatamot. Ezáltal megtisztulhatunk az alacsonyabb rendű anyagi kötőerőktől (a tamo-guṇától és a rajo-guṇától), és megszabadulva a vágyakozástól, amit e kötőerők okoztak, teljes békét érhetünk el. Ily módon megérthetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és a Vele való kapcsolatunkat, s felemelkedhetünk a legtökéletesebb síkra (siddhiṁ paramāṁ gatāḥ).