HU/SB 5.14.36
36. VERS
- kvacit kṣīṇa-dhanaḥ śayyāsanāśanādy-upabhoga-vihīno yāvad apratilabdha-manorathopagatādāne ’vasita-matis tatas tato ’vamānādīni janād abhilabhate.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kvacit—néha; kṣīṇa-dhanaḥ—nincs elegendő pénze; śayyā-āsana-aśana-ādi—helye arra, hogy aludjon, leüljön vagy egyen; upabhoga—az anyagi élvezettől; vihīnaḥ—megfosztva; yāvat—amíg; apratilabdha—nem érte el; manoratha—vágya által; upagata—elérte; ādāne—tisztességtelen eszközökkel megszerezve; avasita-matiḥ—akinek elméje eltökélt; tataḥ—amiatt; tataḥ—abból; avamāna-ādīni—bántalmazás és büntetés; janāt—az emberektől; abhilabhate—kap.
FORDÍTÁS
Néha amiatt, hogy egy garasa sincs, a feltételekhez kötött lélek hajléktalanná válik. Nincs hol leülnie, és nincs semmije, amire szüksége lenne, így aztán földönfutó lesz belőle. Ekkor ha nem tudja törvényes úton megszerezni mindazt, amire szüksége van, úgy dönt, hogy becstelenül mások tulajdonát veszi el. Ha nem kapja meg, amit akar, akkor csupán az a jutalma, hogy mások bántalmazzák. Mindez teljesen a kedvét szegi.
MAGYARÁZAT
Azt mondják, szükség törvényt bont. Amikor a feltételekhez kötött léleknek pénzre van szüksége, hogy puszta létszükségleteit fedezni tudja, akkor bármire képes. Koldul, kölcsönöz vagy lop, ám ahelyett hogy megkapná, amire vágyik, csak bántják és szidalmazzák. Akinek nincs jó szervezőkészsége, nem tud becstelen úton meggazdagodni, De még ha meg is gazdagszik, nem kerülheti el a büntetést vagy a megtorlást az állam vagy az emberek részéről. Sokszor előfordult már, hogy magas rangú személyiségek pénzt sikkasztottak, aztán elfogták őket és börtönbe kerültek. Lehetséges, hogy valaki elkerüli a börtönbüntetést, ám az Istenség Legfelsőbb Személyisége büntetését, aki az anyagi természeten keresztül végzi munkáját, senki sem kerülheti el. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 7.14) is leírja: daivī hy eṣā guṇamayī mama māyā duratyayā. A természet rendkívül kegyetlen. Senkinek sem bocsájt meg. Aki nem törődik vele, és mindenféle bűnöket elkövet, annak szenvednie kell.