HU/SB 5.14.41
41. VERS
- karma-vallīm avalambya tata āpadaḥ kathañcin narakād vimuktaḥ punar apy evaṁ saṁsārādhvani vartamāno nara-loka-sārtham upayāti evam upari gato ’pi.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
karma-vallīm—a gyümölcsöző cselekedetek növénye; avalambya—menedéket keresni nála; tataḥ—attól; āpadaḥ—veszélyes és szenvedéssel teli helyzet; kathañcit—valamilyen módon; narakāt—a pokoli élethelyzetből; vimuktaḥ—kiszabadulni; punaḥ api—újra; evam—így; saṁsāra-adhvani—az anyagi lét útján; vartamānaḥ—létező; nara-loka-sa-artham—az önző anyagi cselekedetek mezeje; upayāti—belép; evam—így; upari—felette (a felsőbb bolygórendszerekben); gataḥ api—noha felemelkedik.
FORDÍTÁS
Amikor a feltételekhez kötött lélek a gyümölcsöző cselekedetek növényénél keres menedéket, akkor jámbor tettei révén a felsőbb bolygórendszerekbe emelkedhet, s így megszabadulhat a pokoli körülményektől. Sajnos azonban nem maradhat ott. Miután learatta jámbor cselekedeteinek gyümölcsét, vissza kell térnie az alsó bolygórendszerekbe. Így vándorol örökké hol a felsőbb, hol az alsóbb bolygókra.
MAGYARÁZAT
Ezzel kapcsolatban Śrī Caitanya Mahāprabhu ezt mondta:
- brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva
- guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja
- (Cc. Madhya 19.151)
Vándorolhat valaki évmilliókig, a teremtés kezdetétől a megsemmisülésig, akkor sem szabadulhat meg az anyagi lét ösvényétől, ha nem keres menedéket egy tiszta bhakta lótuszlábánál. Ahogyan a majmok egy banyanfa ágánál keresnek menedéket, és azt hiszik, élvezetben van részük, úgy a feltételekhez kötött lelkek, akik nem ismerik életük valódi célját, a karma-kāṇḍa, a gyümölcsöző cselekedetek ösvényén keresnek menedéket. Tetteik révén néha felemelkednek a mennyei bolygókra, néha pedig újra a lejönnek a Földre. Erről mondja azt Śrī Caitanya Mahāprabhu, hogy brahmāṇḍa bhramite. Ha azonban Kṛṣṇa kegyéből valaki olyan szerencsés, hogy menedéket talál egy gurunál, akkor Kṛṣṇa kegyéből megtanulhatja, hogyan kell odaadó szolgálatot végezni Neki, a Legfelsőbb Úrnak. Ily módon megkapja a kulcsot ahhoz, hogyan kerülhet ki a folytonos küzdelemből, aminek során hol felemelkedik, hol a mélybe zuhan az anyagi világban. A Védák ezért azt tanítják, hogy mindenkinek keresnie kell egy lelki tanítómestert. Kijelentik: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12). A Bhagavad-gītāban (BG 4.34) az Istenség Legfelsőbb Személyisége ehhez hasonlóan a következőt tanácsolja:
- tad viddhi praṇipātena
- paripraśnena sevayā
- upadekṣyanti te jñānaṁ
- jñāninas tattva-darśinaḥ
„Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megérteni az igazságot! Tudakozódj alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósult lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert ők már látták az igazságot.” A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 11.3.21) ugyanezt a tanácsot adja:
- tasmād guruṁ prapadyeta
- jijñāsuḥ śreya uttamam
- śābde pare ca niṣṇātaṁ
- brahmaṇy upaśamāśrayam
„Akinek komolyan szándékában áll, hogy elérje az igazi boldogságot, annak fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, és az avatás révén menedéket kell keresnie nála. Egy igaz lelki tanítómester meditáció útján már megvalósította az írások végkövetkeztetését, és képes meggyőzni másokat is ezekről. Tudnunk kell, hogy azok a nagy személyiségek, akik a Legfelsőbb Istenségnél kerestek menedéket, és félretettek minden anyagi gondolkodást, azok hiteles lelki tanítómesterek.” Viśvanātha Cakravartī, a nagy vaiṣṇava szintén azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādaḥ. „A lelki tanítómester kegyéből kaphatja meg az ember Kṛṣṇa kegyét.” Ez ugyanaz a tanács, mint amit Śrī Caitanya Mahāprabhu adott (guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja). Ez a legfontosabb dolog. Kṛṣṇa-tudatossá kell válnunk, és ennek érdekében menedéket kell keresnünk egy tiszta bhaktánál. Így szabadulhatunk meg az anyag börtönéből.