HU/SB 5.14.40
40. VERS
- yad api dig-ibha-jayino yajvino ye vai rājarṣayaḥ kiṁ tu paraṁ mṛdhe śayīrann asyām eva mameyam iti kṛta-vairānubandhāyāṁ visṛjya svayam upasaṁhṛtāḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat api—bár; dik-ibha-jayinaḥ—akik mindenhol győzedelmesek; yajvinaḥ—jártasak a nagy áldozatok bemutatásában; ye—mindazok; vai—valójában; rāja-ṛṣayaḥ—nagy, szent királyok; kim tu—de; param—csak ez a föld; mṛdhe—csatában; śayīran—elestek; asyām—ezen (a földön); eva—valóban; mama—enyém; iyam—ez; iti—így gondolkodva; kṛta—amin megteremtették; vaira-anu-bandhāyām—ellenséges kapcsolat másokkal; visṛjya—feladva; svayam—saját életét; upasaṁhṛtāḥ—megölték.
FORDÍTÁS
Számtalan nagy és szent király élt, akik nagyon jártasak voltak az áldozati szertartások bemutatásában, és jól értettek ahhoz, hogyan győzzenek le más birodalmakat, ám hatalmuk ellenére mégsem tudták elnyerni az Istenség Legfelsőbb Személyisége szerető szolgálatát. Ennek az az oka, hogy e nagy királyok nem tudták legyőzni még az „én ez a test vagyok, és ez az én tulajdonom” tévfelfogást sem. Így aztán örökké ellenségeskedtek vetélytársaikkal, a többi királlyal, harcoltak velük, s végül elestek, anélkül, hogy beteljesítették volna az élet valódi küldetését.
MAGYARÁZAT
A feltételekhez kötött lélek számára az élet valódi célja az, hogy visszaállítsa elveszett kapcsolatát az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, valamint odaadó szolgálatot végezzen, hogy teste elhagyása után visszanyerhesse Kṛṣṇa-tudatát. Senkinek sem kell felhagynia foglalkozásával, amit brāhmaṇaként, kṣatriyaként, śūdraként vagy másként végez. Bármilyen helyzetben van, előírt kötelességének végrehajtása során fejlesztheti Kṛṣṇa-tudatát pusztán azáltal, hogy olyan bhaktákkal társul, akik Kṛṣṇa képviselői, és akik át tudják adni neki ezt a tudományt. Sajnálatra méltó módon a nagy politikusok és vezetők az anyagi világban pusztán ellenségeskedést szítanak az emberek között, és nem érdekli őket a lelki fejlődés. Lehet, hogy a közönséges embert az anyagi gyarapodás elégedetté teszi, ám végül veszít, mert anyagi testével azonosítja magát, és mindent, ami azzal kapcsolatban áll, a tulajdonának tekint. Ez tudatlanság. Valójában semmi sem az övé, még a teste sem. Karmájának megfelelően az ember kap egy bizonyos testet, és ha ezt nem arra használja, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor minden tette kudarcra van ítélve. Az élet valódi céljáról a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.13) ír:
- ataḥ pumbhir dvija-śreṣṭhā
- varṇāśrama-vibhāgaśaḥ
- svanuṣṭhitasya dharmasya
- saṁsiddhir hari-toṣaṇam
Valójában mindegy, hogy milyen cselekedeteket végez valaki. Ha elégedetté teszi vele a Legfelsőbb Urat, élete sikeresnek számít.