HU/SB 5.14.45
45. VERS
- yajñāya dharma-pataye vidhi-naipuṇāya
- yogāya sāṅkhya-śirase prakṛtīśvarāya
- nārāyaṇāya haraye nama ity udāraṁ
- hāsyan mṛgatvam api yaḥ samudājahāra
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yajñāya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, minden hatalmas áldozat eredménye élvezőjének; dharma-pataye—a vallásos elvek mesterének vagy megalapítójának; vidhi-naipuṇāya—aki megadja a bhaktának az intelligenciát ahhoz, hogy megfelelően tudja követni a vallásos elveket; yogāya—a misztikus yoga megszemélyesülése; sāṅkhya-śirase—aki a sāṅkhya filozófiát tanította, vagy aki valóban átadja a sāṅkhyáról szóló tudást az embereknek a világban; prakṛti-īśvarāya—e kozmikus megnyilvánulás legfelsőbb irányítója; nārāyaṇāya—a számtalan élőlény nyugvóhelye (nara élőlényeket, ayaṇa pedig menedéket jelent); haraye—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, akit Hariként ismernek; namaḥ—tiszteletteljes hódolat; iti—így; udāram—nagyon hangosan; hāsyan—mosolyogva; mṛgatvam api—bár őztestben; yaḥ—aki; samudājahāra—énekelte.
FORDÍTÁS
Noha Bharata Mahārāja őztestben élt, nem feledkezett meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről. Amikor testét elhagyta, hangosan a következő imát mondta: „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Maga a megszemélyesült áldozat. Ő az, aki a rituális szertartások eredményeit megadja. Ő a vallásos rendszer megvédelmezője, a misztikus yoga megszemélyesülése, minden tudás forrása, az egész teremtés irányítója és a Felsőlélek minden élőlényben. Úgy hagyom el testem, hogy hódolatom ajánlom Neki, aki oly gyönyörű és vonzó, és remélem, hogy állandóan transzcendentális szerető szolgálatába merülhetek.” Szavai végeztével Bharata Mahārāja elhagyta testét.
MAGYARÁZAT
Valamennyi Védának az a célja, hogy megértsük belőle a karmát, a jñānát és a yogát, azaz a gyümölcsöző cselekedeteket, a spekulatív tudást és a misztikus yogát. Bármelyik utat fogadjuk el a lelki megvalósítás érdekében, a végső cél Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Az élőlények az odaadó szolgálaton keresztül örökké kapcsolatban állnak Vele. A Śrīmad-Bhāgavatam azt mondja: ante nārāyaṇa-smṛtiḥ, az élet tökéletessége az, ha a halál pillanatában Nārāyaṇára emlékezünk. Noha Bharata Mahārājának őztestbe kellett költöznie, halála pillanatában emlékezett Nārāyaṇára, s ennek eredményeképpen egy brāhmaṇa családban, tökéletes bhaktaként született meg. Ez megerősíti a Bhagavad-gītā (BG 6.41) állítását, amely azt mondja: śucīnāṁ śrīmatāṁ gehe yoga-bhraṣṭo ’bhijāyate. „Aki az önmegvalósítás útján elbukik, az brāhmaṇák vagy gazdag, előkelő emberek családjában születik meg.” Bharata Mahārāja királyi családban jelent meg, ám amiatt, hogy elhanyagolta lelki kötelességét, őzként született meg. Őztestében nagyon elővigyázatos volt, így aztán egy brāhmaṇa családban jött világra mint Jaḍa Bharata. Ebben az életében tökéletesen Kṛṣṇa-tudatos maradt, és attól kezdve, hogy Rahūgaṇa Mahārāját tanította, nyíltan prédikálta a Kṛṣṇa-tudat üzenetét. Ezzel kapcsolatban a yogāya szónak különös jelentősége van. Ahogy azt Madhvācārya kijelenti, az aṣṭāṅga-yoga célja nem az, hogy anyagi képességekre tegyünk szert, hanem hogy összekapcsolódjunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségével.