HU/SB 5.14.46
46. VERS
- ya idaṁ bhāgavata-sabhājitāvadāta-guṇa-karmaṇo rājarṣer bharatasyānucaritaṁ svasty-ayanam āyuṣyaṁ dhanyaṁ yaśasyaṁ svargyāpavargyaṁ vānuśṛṇoty ākhyāsyaty abhinandati ca sarvā evāśiṣa ātmana āśāste na kāñcana parata iti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—bárki, aki; idam—ez; bhāgavata—az emelkedett bhakták által; sabhājita—nagyon imádott; avadāta—tiszta; guṇa—akinek tulajdonságai; karmaṇaḥ—és cselekedetei; rāja-ṛṣeḥ—a nagy, szent királynak; bharatasya—Bharata Mahārājának; anucaritam—a történet; svasti-ayanam—minden kedvező dolog hajléka; āyuṣyam—ami meghosszabbítja az ember életét; dhanyam—növeli az ember szerencséjét; yaśasyam—hírnevet hoz; svargya—felemel a felső bolygórendszerekbe (ami a karmīk célja); apavargyam—felszabadítja az embert az anyagi világból, és képessé tesz arra, hogy beleolvadjon a Legfelsőbbe (a jñānīk célja); vā—vagy; anuśṛṇoti—mindig hall, követi az odaadó szolgálat útját; ākhyāsyati—mások érdekében leírja; abhinandati—dicsőíti a bhakták és a Legfelsőbb Úr tulajdonságait; ca—és; sarvāḥ—mind; eva—bizonyára; āśiṣaḥ—áldások; ātmanaḥ—magának; āśāste—eléri; na—nem; kāñcana—bármi; parataḥ—bárki mástól; iti—így.
FORDÍTÁS
Azok a bhakták, akik szeretnek hallani és énekelni [śravaṇaṁ kīrtanam], rendszeresen beszélgetnek Bharata Mahārāja tiszta jelleméről, és magasztalják cselekedeteit. Ha valaki alázatosan hall és beszél az áldott Bharata Mahārājáról, élete hosszú lesz, anyagi gazdagsága pedig gyarapodni fog. Nagy hírnévre tehet szert, és könnyedén eljuthat a mennyei bolygókra, vagy az Úr létébe merülve felszabadulhat. Bármit kíván, teljesül, ha meghallgatja Bharata Mahārāja cselekedeteit, valamint beszél róluk és dicsőíti őket. Minden anyagi és lelki vágya teljesülhet ezáltal. Senki mástól nem kell kérnie mindezt, mert pusztán Bharata Mahārāja életének tanulmányozásával minden kívánatos dologra szert tehet.
MAGYARÁZAT
Ez a tizennegyedik fejezet összegzi az anyagi lét erdejéről szóló leírást. A bhavāṭavī szó az anyagi lét útjára utal. A kereskedő az élőlény, aki az anyagi lét erdejébe jön, és megpróbál pénzt szerezni az érzékkielégítéshez. A hat fosztogató a hat érzék — a szem, a fül, az orr, a nyelv, a tapintásérzék és az elme. A rossz vezető a megtévedt intelligencia. Az intelligenciának a Kṛṣṇa-tudatot kell szolgálnia, mi azonban az anyagi lét következtében minden értelmünket arra használjuk, hogy anyagi lehetőségekre tegyünk szert. Minden Kṛṣṇáé, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéé, de eltévelyedett elménknek és érzékeinknek köszönhetően elraboljuk az Úrtól, ami az Övé, és az érzékkielégítésnek élünk. Az erdő sakálai és tigrisei családunk tagjai, a cserjék és kúszónövények pedig az anyagi vágyaink. A hegyi barlang boldog otthonunk, a szúnyogok és a kígyók pedig az ellenségeink. A patkányok, vadállatok és keselyűk tolvajok, akik ellopják tulajdonunkat, gandharva-pura pedig a test és az otthon álomképe. A lidércfény az aranyhoz és az arany színéhez való vonzódásunk, az anyagi hajlék és a vagyon pedig az anyagi élvezetünkhöz szükséges kellékek. A forgószél a feleség iránti vonzódásunk, a porfelhő pedig vak szenvedélyünk, melyet a nemi élet közben tapasztalunk. A félistenek a különféle égtájak irányítói, a tücsök pedig a sok durva szó, amellyel ellenségeink szidalmaznak bennünket távollétünkben. A bagoly az az ember, aki személyesen bánt minket, a bűnös fák pedig a bűnös emberek. A kiszáradt folyó az ateistákat képviseli, akik bajt okoznak nekünk ebben a világban és a következőben. A húsevő démonok a kormányhivatalnokok, a szúrós tüskék pedig az anyagi élet akadályai. Az a parányi íz, amit a nemi élet során tapasztalunk, a vágyunk arra, hogy más feleségét élvezzük, a legyek pedig a nők védelmezői, a férj, az após, az anyós és mások. A kúszónövény a nőket képviseli. Az oroszlán az idő kereke, a gémek, varjak és keselyűk pedig az úgynevezett félistenek, a csaló svāmīk, yogīk és inkarnációk. Valamennyien parányiak ahhoz, hogy enyhítsenek az ember szenvedésén. A hattyúk a tökéletes brāhmaṇák, a majmok pedig a mértéktelen śūdrák, akik csak esznek, alszanak, párzanak és védekeznek. A majmok fái a háztartásunkat jelképezik, az elefánt pedig a végső halál. Ez a fejezet tehát beszámolt az anyagi lét valamennyi összetevőjéről.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Ötödik Énekének tizennegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Az anyagi világ, az élvezet hatalmas erdeje”.