HU/SB 5.15.11
11. VERS
- chandāṁsy akāmasya ca yasya kāmān
- dudūhur ājahrur atho baliṁ nṛpāḥ
- pratyañcitā yudhi dharmeṇa viprā
- yadāśiṣāṁ ṣaṣṭham aṁśaṁ paretya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
chandāṁsi—a Védák különféle részei; akāmasya—annak, aki nem vágyik személyes érzékkielégítésre; ca—szintén; yasya—akinek; kāmān—minden kívánatos; dudūhuḥ—adott; ājahruḥ—felajánlott; atho—így; balim—ajándék; nṛpāḥ—minden király; pratyañcitāḥ—elégedett lévén azzal, ahogy ellene harcol; yudhi—a csatában; dharmeṇa—a vallásos elvek által; viprāḥ—minden brāhmaṇa; yadā—amikor; āśiṣām—az áldásoknak; ṣaṣṭham aṁśam—az egyhatodát; paretya—a következő életben.
FORDÍTÁS
Gaya király személy szerint nem vágyott érzékkielégítésre, ám amiatt, hogy védikus szertartásokat mutatott be, minden vágya teljesült. A királyok, akik ellen harcolt, mind arra kényszerültek, hogy a vallásos elvek szerint küzdjenek. Nagyon elégedettek voltak vele a csatában, és ajándékokkal halmozták el. Birodalmának brāhmaṇái is mind elégedettek voltak bőkezű adományaival. Jámbor tetteik egyhatodát ezért neki adták, hogy következő életében megkaphassa ennek áldását.
MAGYARÁZAT
Mivel Gaya Mahārāja kṣatriya, azaz uralkodó volt, néha harcolnia kellett azokkal a királyokkal, akik az alattvalói voltak, hogy megőrizze hatalmát, ám ezek a királyok egyáltalán nem bánták, mert tudták, hogy a vallásos elvekért harcol. Így aztán elfogadták alárendelt helyzetüket, és örökké ajándékokkal halmozták el az uralkodót. A brāhmaṇák, akik a védikus szertartásokat végezték, hasonló módon olyan elégedettek voltak a királlyal, hogy készek voltak jámbor tetteik egyhatodát neki adni, hogy az a következő életében az áldására váljon. Mind a brāhmaṇák, mind a kṣatriyák elégedettek voltak tehát Gaya Mahārājával, mert jól uralkodott. A kṣatriya királyokat harcával tette elégedetté, a brāhmaṇákat pedig adományaival. A vaiśyákat szintén bátorította kedves szavaival és szeretetével, és örökös áldozatai következtében a śūdrák is elégedettek voltak, mert bőségesen ehettek, és rengeteg adományt kaptak. Gaya Mahārāja tehát minden alattvalójának örömet okozott. Ha valaki tiszteletben tartja a brāhmaṇákat és a szent életű embereket, akkor azok lemondanak jámbor tetteikről, és annak adják, aki megbecsüli őket és szolgálatot végez nekik. A Bhagavad-gītā (BG 4.34) ezért kijelenti: tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā. Az embernek arra kell törekednie, hogy alázatosan egy lelki tanítómesterhez forduljon, és szolgálatot végezzen neki.