HU/SB 5.15.13
13. VERS
- yat-prīṇanād barhiṣi deva-tiryaṅ-
- manuṣya-vīrut-tṛṇam āviriñcāt
- prīyeta sadyaḥ sa ha viśva-jīvaḥ
- prītaḥ svayaṁ prītim agād gayasya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat-prīṇanāt—mivel elégedetté tette az Istenség Legfelsőbb Személyiségét; barhiṣi—az áldozati arénában; deva-tiryak—a félistenek és az alacsony rendű állatok; manuṣya—az emberi társadalom; vīrut—a fák és a bokrok; tṛṇam—a füvek; ā-viriñcāt—az Úr Brahmātól kezdve; prīyeta—elégedetté válik; sadyaḥ—azonnal; saḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ha—valóban; viśva-jīvaḥ—fenntartja az élőlényeket az egész univerzumban; prītaḥ—bár természeténél fogva elégedett; svayam—személyesen; prītim—elégedettség; agāt—elérte; gayasya—Gaya Mahārājának.
FORDÍTÁS
Amikor valaki tetteivel elégedetté teszi a Legfelsőbb Urat, akkor automatikusan valamennyi félisten, emberi lény, négylábú, madár, méh, bokor, fű, fa, vagyis az Úr Brahmātól kezdve minden élőlény elégedett lesz. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki Felsőlelke, és természetéből adódóan mindig tökéletes elégedettséget érez. Mégis eljött Gaya Mahārāja arénájába, és így szólt: „Teljesen elégedett vagyok.”
MAGYARÁZAT
Ez a vers egyértelműen kijelenti, hogy ha valaki örömet okoz az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, azzal elégedetté teszi a félisteneket és minden más élőlényt egyaránt. Ha valaki vizet önt egy fa gyökerére, azzal minden ágat, gallyat, virágot és levelet is táplál. Noha a Legfelsőbb Úr Önmagában elégedett, Gaya Mahārāja viselkedése annyira megörvendeztette, hogy személyesen jött el az áldozati arénába, és így szólt: „Teljesen elégedett vagyok.” Ki érhetne Gaya Mahārāja nyomába?