HU/SB 5.15.16
16. VERS
- tatrāyaṁ ślokaḥ ——
- praiyavrataṁ vaṁśam imaṁ
- virajaś caramodbhavaḥ
- akarod aty-alaṁ kīrtyā
- viṣṇuḥ sura-gaṇaṁ yathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ezzel kapcsolatban; ayam ślokaḥ—van egy híres vers; praiyavratam—a Priyavrata királytól alászálló; vaṁśam—dinasztia; imam—ez; virajaḥ—Viraja király; carama-udbhavaḥ—száz fiúgyermek apja (akik közül Śatajit a legfőbb); akarot—díszített; ati-alam—nagyon; kīrtyā—hírnevével; viṣṇuḥ—az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége; sura-gaṇam—a félistenek; yathā—ahogy.
FORDÍTÁS
Viraja királyt egy híres vers így énekli meg: „Nagyszerű tulajdonságai és dicső hírneve miatt Viraja király lett Priyavrata király dinasztiájának ékköve, ahogyan az Úr Viṣṇu ékesíti és áldja meg a félisteneket transzcendentális energiájával.”
MAGYARÁZAT
A kertben virágzó fát illatos virágai híressé teszik. Ha egy családban van egy híres ember, az erdőben nyíló illatos virághoz hasonlítják. Miatta az egész család híres lesz a történelemben. Mivel az Úr Kṛṣṇa a Yadu-dinasztiában született meg, a Yadu-dinasztia és a Yādavák híre örökre fennmarad. Viraja király Priyavrata Mahārāja családjában jelent meg, ezért ez a család is örök hírnévre tett szert.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Ötödik Énekének tizenötödik fejezetéhez, melynek címe: „Priyavrata király leszármazottjainak dicsősége”.