HU/SB 5.15.4
4. VERS
- ya ātma-vidyām ākhyāya svayaṁ saṁśuddho mahā-puruṣam anusasmāra
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—aki (Pratīha király); ātma-vidyām ākhyāya—miután sok embert tanított az önmegvalósításra; svayam—személyesen; saṁśuddhaḥ—az önmegvalósítás nagyon fejlett és megtisztult szintjén állt; mahā-puruṣam—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu; anusasmāra—tökéletesen megértette, és mindig emlékezett rá.
FORDÍTÁS
Pratīha király személyesen prédikálta az önmegvalósítás elveit, s így nemcsak megtisztult, de a Legfelsőbb Személy, az Úr Viṣṇu nagy bhaktája lett, és közvetlenül megvalósította Őt.
MAGYARÁZAT
Az anusasmāra szó nagyon fontos. Az Isten-tudat nem a képzelet szüleménye vagy egyfajta kitaláció. Az a bhakta, aki tiszta és fejlett, az igazságnak megfelelően valósítja meg Istent. Így volt ez Pratīha Mahārāja esetében is, és mivel közvetlenül megvalósította az Úr Viṣṇut, az önmegvalósításról tanított, és prédikátor lett. Egy igaz prédikátor nem lehet csaló: először a valóságnak megfelelően meg kell ismernie az Úr Viṣṇut. A Bhagavad-gītā (BG 4.34) megerősíti: upadekṣyanti te jñānaṁ jñāninas tattva-darśinaḥ. „Aki már látta az igazságot, az képes tudásban részesíteni másokat.” A tattva-darśī szó olyan személyre utal, aki tökéletes megvalósítással rendelkezik az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről. Az ilyen emberből guru lehet, aki szerte a világon hirdetheti a vaiṣṇava filozófiát. Pratīha király az igaz prédikátorok és guruk példaképe.