HU/SB 5.17.13
13. VERS
- yatra ha deva-patayaḥ svaiḥ svair gaṇa-nāyakair vihita-mahārhaṇāḥ sarvartu-kusuma-stabaka-phala-kisalaya-śriyānamyamāna-viṭapa-latā-viṭapibhir upaśumbhamāna-rucira-kānanāśramāyatana-varṣa-giri-droṇīṣu tathā cāmala-jalāśayeṣu vikaca-vividha-nava-vanaruhāmoda-mudita-rāja-haṁsa-jala-kukkuṭa-kāraṇḍava-sārasa-cakravākādibhir madhukara-nikarākṛtibhir upakūjiteṣu jala-krīḍādibhir vicitra-vinodaiḥ sulalita-sura-sundarīṇāṁ kāma-kalila-vilāsa-hāsa-līlāvalokākṛṣṭa-mano-dṛṣṭayaḥ svairaṁ viharanti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yatra ha—a nyolc földterületen; deva-patayaḥ—a félistenek urai, köztük az Úr Indra; svaiḥ svaiḥ—sajátjukkal; gaṇa-nāyakaiḥ—a szolgák vezetői; vihita—ellátott; mahā-arhaṇāḥ—értékes ajándékok, például szantálpép és virágfüzérek; sarva-ṛtu—minden évszakban; kusuma-stabaka—virágcsokrok; phala—gyümölcsök; kisalaya-śriyā—gazdag hajtásokkal; ānamyamāna—lehajló; viṭapa—akinek ágai; latā—és folyondárok; viṭapibhiḥ—sok fával; upaśumbhamāna—teljes pompában; rucira—gyönyörű; kānana—kertek; āśrama-āyatana—és sok remetelak; varṣa-giri-droṇīṣu—a földterületek határait jelölő hegyek között húzódó völgyek; tathā—valamint; ca—szintén; amala-jala-āśayeṣu—tiszta vizű tavakban; vikaca—épp gyümölcsöt hoz; vividha—különfélék; nava-vanaruha-āmoda—a lótuszvirágok illatával; mudita—lelkesített; rāja-haṁsa—nagy hattyúk; jala-kukkuṭa—vízimadár; kāraṇḍava—a kāraṇḍavának nevezett vízi madarak; sārasa—darvak; cakravāka-ādibhiḥ—cakravākák és más madarak által; madhukara-nikara-ākṛtibhiḥ—a méhekkel; upakūjiteṣu—amik zengenek; jala-krīḍā-ādibhiḥ—mint a vízijátékok; vicitra—különféle; vinodaiḥ—kedvtelések által; su-lalita—vonzó; sura-sundarīṇām—a félistenek hölgyei; kāma—kéjből; kalila—született; vilāsa—szórakozások; hāsa—mosolyogva; līlā-avaloka—játékos pillantásokkal; ākṛṣṭa-manaḥ—akiknek az elméje vonzódik; dṛṣṭayaḥ—és akiknek vonzza a szemét; svairam—nagyon szabadon; viharanti—játékos élvezetben van részük.
FORDÍTÁS
E földterületek mindegyikén rengeteg kert van, melyek az évszaknak megfelelően virágokkal és gyümölcsökkel vannak teli, és amelyekben szépen díszített remetelakok sorakoznak. A földrészek határait jelölő nagy hegyek völgyeiben hatalmas, tiszta vizű tavak csillognak, melyeket frissen nőtt lótuszvirágok borítanak be. Itt élnek a lótuszvirágok illatától felajzott vízimadarak, hattyúk, kacsák, vízi csirkék és darvak, és a levegőt a méhek elbűvölő hangja tölti be. E földek lakói a félistenek kiemelkedő vezérei. A tóparti kertekben élvezik az életet, és szolgáik csak a szavukat lesik. E kellemes környezetben a félistenek feleségei játékosan mosolyognak férjeikre, és kéjes vágyakkal pillantanak rájuk. Szolgáik örökké szantálpéppel hűsítik a félisteneket és feleségeiket, és virágfüzéreket helyeznek a nyakukba. Ilyen élvezetben van részük a nyolc mennyei varṣa lakóinak a másik nem cselekedeteihez vonzódva.
MAGYARÁZAT
Ez a vers az alsóbb mennyei bolygókról ad leírást. E bolygók lakói tiszta, friss lótuszvirágokkal teli tavak kellemes környezetében élvezik az életet, olyan kertekben, amelyek telis-teli vannak gyümölcsökkel, virágokkal, madarakkal és döngicsélő méhekkel. Ilyen légkörben élik világukat szépséges feleségeikkel, akik mindig a nemi örömökre vágynak. Ennek ellenére mindannyian az Istenség Legfelsőbb Személyiségének bhaktái, ahogy azt a következő versek el fogják magyarázni. A Föld lakói is ilyen mennyei élvezet után sóvárognak, ők azonban ha valahogyan olyan hamis élvezethez jutnak, mint amilyen a szexuális élet és az ivás vagy a kábítószer élvezet, teljesen megfeledkeznek a Legfelsőbb Úr szolgálatáról. A mennyei bolygók lakói magasabb rendű érzékkielégítést élveznek, mégsem feledkeznek meg soha arról, hogy a Legfelsőbb Lény örök szolgái.