HU/SB 5.18.2
2. VERS
- bhadraśravasa ūcuḥ
- oṁ namo bhagavate dharmāyātma-viśodhanāya nama iti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhadraśravasaḥ ūcuḥ—az uralkodó, Bhadraśravā és bensőséges társai így szóltak; om—ó, Urunk; namaḥ—tiszteletteljes hódolat; bhagavate—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; dharmāya—minden vallásos elv forrása; ātma-viśodhanāya—aki megtisztít bennünket az anyagi szennyeződéstől; namaḥ—hódolatunk; iti—így.
FORDÍTÁS
Bhadraśravā uralkodó és bensőséges társai így imádkoznak: Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, minden vallásos elv tárházának, aki megtisztítja a feltételekhez kötött lélek szívét ebben az anyagi világban. Újra és újra tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neki!
MAGYARÁZAT
Az ostoba materialisták nem tudják, hogy minden pillanatban a természet törvényei irányítják és büntetik őket. Azt gondolják, nagyon boldogok az anyagi élet feltételekhez kötött állapotában, s nem tudják, mi a célja az ismétlődő születésnek, halálnak, öregkornak és betegségnek. A Bhagavad-gītāban (BG 7.15) ezért az Úr Kṛṣṇa az ilyen materialista embereket mūḍháknak (ostobáknak) nevezi. Na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ prapadyante narādhamāḥ: ezek a mūḍhák nem tudják, hogy ha meg akarnak tisztulni, akkor az Úr Vāsudevát (Kṛṣṇát) kell imádniuk vezeklések és lemondások végzésével. Ez a megtisztulás az emberi élet célja. Ez az élet nem arra van, hogy vakon az érzékkielégítésbe merüljünk. Emberi testben az élőlénynek a Kṛṣṇa-tudatot kell gyakorolnia, hogy megtisztítsa létét: tapo divyaṁ putrakā yena sattvaṁ śuddhyet. Ezt az utasítást adta Ṛṣabhadeva király a fiainak. Az emberi életformában az embernek különféle lemondásokat kell vállalnia, hogy megtisztítsa létét. Yasmād brahma-saukhyaṁ tv anantam. Mindannyian a boldogságot keressük, de tudatlanságunk és ostobaságunk miatt nem tudjuk, hogy valójában mi a felhőtlen boldogság. A felhőtlen boldogságot brahma-saukhyának, lelki boldogságnak hívják. Talán van egy kevéske állítólagos boldogságban részünk az anyagi világban, ám ez a boldogság ideiglenes. Az ostoba materialisták nem képesek megérteni ezt. Prahlāda Mahārāja éppen ezért kijelenti: māyā-sukhāya bharam udvahato vimūḍhān, ezek az ostobák mindent megtesznek pusztán e tiszavirág-életű anyagi boldogságért, és így életről életre tévúton járnak.