HU/SB 5.18.3
3. VERS
- aho vicitraṁ bhagavad-viceṣṭitaṁ
- ghnantaṁ jano ’yaṁ hi miṣan na paśyati
- dhyāyann asad yarhi vikarma sevituṁ
- nirhṛtya putraṁ pitaraṁ jijīviṣati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aho—ó, jaj; vicitram—csodálatos; bhagavat-viceṣṭitam—az Úr kedvtelései; ghnantam—halál; janaḥ—egy személy; ayam—ez; hi—bizonyára; miṣan—bár lát; na paśyati—nem lát; dhyāyan—gondol; asat—anyagi boldogságra; yarhi—mert; vikarma—tiltott cselekedetek; sevitum—élvezni; nirhṛtya—égni; putram—fiak; pitaram—az apa; jijīviṣati—hoszszú életre vágyik.
FORDÍTÁS
Ó, jaj! Milyen megdöbbentő, hogy az ostoba materialista nem törődik a rettentő veszedelemmel, a közelgő halállal! Tudja, hogy biztosan eljön érte a halál, mégis érzéketlen és nemtörődöm. Ha az apja meghal, az ő tulajdonát akarja élvezni, ha a fia hal meg, annak a vagyonára fáj a foga. Bárhogy legyen is, csak arra törekszik, hogy a megszerzett pénzzel felhőtlenül élvezhesse az anyagi boldogságot.
MAGYARÁZAT
Az anyagi boldogság azt jelenti, hogy az embernek minden lehetősége megvan az evésre, az alvásra, a nemi életre és saját maga megvédelmezésére. Ebben a világban a materialisták csak az érzékkielégítés e négy elvéért élnek, és ügyet sem vetnek a küszöbön álló halálra. Amikor apja meghal, a fiú megpróbálja örökségként megkaparintani a pénzét, hogy aztán az érzékkielégítésére használja. Akinek pedig a fia hal meg, az a fia tulajdonát igyekszik élvezni. Néha a halott fiú apja még a fia özvegyét is elcsábítja. A materialisták így viselkednek. Śukadeva Gosvāmī ezért így szól: „Milyen megdöbbentőek az anyagi boldogság efféle kedvtelései, melyeket az Istenség Legfelsőbb Személyiségének akarata tesz lehetővé!” A materialista emberek a legkülönfélébb bűnös tetteket akarják elkövetni, ám az Istenség Legfelsőbb Személyisége jóváhagyása nélkül senki sem tehet semmit. Miért engedi az Istenség Legfelsőbb Személyisége, hogy az emberek bűnöket kövessenek el? A Legfelsőbb Úr nem akarja, hogy bármilyen élőlény is bűnösen cselekedjen, és könyörög nekik a lelkiismeretükön keresztül, hogy tartózkodjanak a bűntől. Amikor azonban valaki ragaszkodik ahhoz, hogy bűnösen cselekedjen, a Legfelsőbb Úr megengedi, hogy saját felelősségére így tegyen (mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca). Az Úr jóváhagyása nélkül senki sem tehet semmit, de Ő olyan kegyes, hogy ha a feltételekhez kötött lélek ragaszkodik hozzá, hogy megtegyen valamit, akkor megengedi, hogy az egyéni lélek a kockázatot vállalva cselekedjen.
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szerint más bolygórendszerekben és az univerzum más részein, különösképpen a Svargalokán a fiúk mindig túlélik apjukat. Ezen a Föld bolygón azonban a fiú gyakran előbb hal meg, mint az apa, és a materialista apa örül, hogy élvezheti fia tulajdonát. Sem az apa, sem a fiú nem látják a valóságot — hogy mindketten a halálra várnak. Amikor azonban eljön értük a halál, terveik az anyagi élvezetre egytől egyig meghiúsulnak.