HU/SB 5.18.22
22. VERS
- mat-prāptaye ’jeśa-surāsurādayas
- tapyanta ugraṁ tapa aindriye dhiyaḥ
- ṛte bhavat-pāda-parāyaṇān na māṁ
- vindanty ahaṁ tvad-dhṛdayā yato ’jita
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mat-prāptaye—elnyerni a kegyemet; aja—az Úr Brahmā; īśa—az Úr Śiva; sura—a többi félisten, Indra király, Candra és Varuṇa vezetésével; asura-ādayaḥ—valamint a démonok; tapyante—vállalnak; ugram—szigorú; tapaḥ—lemondást; aindriye dhiyaḥ—akiknek az elméje egy magasabb szintű érzékkielégítésre gondol; ṛte—anélkül; bhavat-pāda-parāyaṇāt—aki egyedül a Legfelsőbb Úr lótuszlábait szolgálja; na—nem; mām—én; vindanti—elnyerik; aham—én; tvat—Benned; hṛdayāḥ—akinek a szíve; yataḥ—ezért; ajita—ó, legyőzhetetlen.
FORDÍTÁS
Ó, legfelsőbb, legyőzhetetlen Úr! Amikor az Úr Brahmā, az Úr Śiva, valamint a többi félisten és démon az anyagi érzékkielégítésre gondolnak, szigorú vezekléseket és lemondásokat vállalnak, hogy megkapják áldásaimat. Ám legyen bármilyen hatalmas, senkinek sem adom a kegyem, ha nem végzi örökké a Te lótuszlábaid szolgálatát. Mivel Téged örökre a szívembe zártalak, a bhaktákon kívül senki máshoz nem tudok kegyes lenni.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a szerencse istennője, Lakṣmīdevī érthetően kijelenti, hogy a materialistákat nem részesíti a kegyében. Előfordul, hogy egy materialista nagyon meggazdagszik egy másik materialista szemében, ám az ilyen gazdagságot Durgādevī istennő adja neki, a szerencse istennőjének anyagi kiterjedése, és nem maga Lakṣmīdevī. Akik anyagi gazdagságra vágynak, azok a következő mantrával imádják Durgādevīt: dhanaṁ dehi rūpaṁ dehi rūpa-pati-bhājaṁ dehi. „Ó, imádandó Durgādevī anya! Kérlek, adj nekem gazdagságot, erőt, hírnevet, jó feleséget!” — és így tovább. Ha valaki elégedetté teszi Durgā istennőt, ehhez hasonló áldásokban lehet része, mivel azonban ezek átmenetiek, csak māyā-sukhát (illuzórikus boldogságot) eredményeznek. Ahogyan Prahlāda Mahārāja mondja, māyā-sukhāya bharam udvahato vimūḍhān: akik az anyagi áldásokért látástól vakulásig dolgoznak, azok vimūḍhák, ostoba gazemberek, hiszen az ilyen boldogság nem tart sokáig. Ezzel ellentétben a bhakták, például Prahlāda és Dhruva Mahārāja rendkívüli anyagi gazdagságra tettek szert, de ez nem volt māyā-sukha. Ha egy bhakta tesz szert egyedülálló vagyonra, akkor az közvetlenül a szerencse istennőjének ajándéka, aki Nārāyaṇa szívében lakik.
Az az anyagi gazdagság, amire az ember úgy tesz szert, hogy Durgā istennőhöz imádkozik, ideiglenes. A Bhagavad-gītā (BG 7.23) leírja: antavat tu phalaṁ teṣāṁ tad bhavaty alpa-medhasām, a csekély értelmű emberek ideiglenes boldogságra vágynak. A valóságban láttam, hogy Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura tanítványainak egyike a lelki tanítómestere tulajdonát akarta élvezni, aki nagyon kegyesen meg is adta neki ezt az átmeneti gazdagságot, ám azt a képességet, amellyel Caitanya Mahāprabhu kultuszát hirdetheti szerte a világon, nem kapta meg. Azt a különleges kegyet, hogy prédikálni tudjon, az a bhakta kapja, aki semmilyen anyagi dologot nem kér a lelki tanítómesterétől, csupán szolgálni akarja Őt. Rāvaṇa démon története jól illusztrálja ezt. Rāvaṇa el akarta rabolni a szerencse istennőjét, Sītādevīt, akit az Úr Rāmacandra védelmezett, de nem járt sikerrel. Az a Sītādevī, akit erőszakkal magával vitt, nem az eredeti Sītādevī volt, hanem māyānak, Durgādevīnek egy kiterjedése. Ennek eredményeképpen ahelyett, hogy elnyerte volna a valódi szerencse istennőjének kegyét, Durgādevī hatalma egész családjával együtt elpusztította (sṛṣṭi-sthiti-pralaya-sādhana-śaktir ekā).