HU/SB 5.18.21
21. VERS
- yā tasya te pāda-saroruhārhaṇaṁ
- nikāmayet sākhila-kāma-lampaṭā
- tad eva rāsīpsitam īpsito ’rcito
- yad-bhagna-yācñā bhagavan pratapyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yā—egy nő, aki; tasya—Övé; te—Neked; pāda-saroruha—a lótuszláb; arhaṇam—az imádat; nikāmayet—teljesen vágyik; sā—egy ilyen nő; akhila-kāma-lampaṭā—noha mindenféle anyagi vágya van; tat—az; eva—csak; rāsi—megjutalmazod; īpsitam—valamilyen más kívánt áldás; īpsitaḥ—azért keresni; arcitaḥ—imádta; yat—amitől; bhagna-yācñā—aki nem lótuszlábadra, hanem valami másra vágyik, és így bánatos; bhagavan—ó, Uram; pratapyate—fáj.
FORDÍTÁS
Kedves Uram! Automatikusan teljesíted minden vágyát annak a nőnek, aki tiszta szeretettel imádja lótuszlábadat. Ha azonban egy nő egy bizonyos céllal teszi ezt, bár neki is gyorsan beteljesíted vágyait, végül csak bánat és szomorúság vár rá. Nincs tehát szükség arra, hogy valaki az anyagi áldás reményében imádja lótuszlábadat.
MAGYARÁZAT
Śrīla Rūpa Gosvāmī a tiszta odaadó szolgálatról azt írja: anyābhilāṣitā-śūnyaṁ jñāna-karmādy-anāvṛtam. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nem azzal az anyagi vággyal kell imádnunk, hogy sikeresek legyünk gyümölcsöző cselekedeteink vagy az elmebeli spekuláció során. Az Úr lótuszlábának szolgálata azt jelenti, hogy úgy szolgáljuk Őt, ahogy azt Ő szeretné. Egy kezdő bhaktának ezért az Urat szigorúan a lelki tanítómester és a śāstrák által meghatározott szabályozó elvek szerint kell imádnia. Aki így végzi az odaadó szolgálatot, az egyre inkább ragaszkodni kezd majd Kṛṣṇához, és amikor felébred benne az Úr iránti eredeti, szunnyadó szeretete, ösztönösen, minden önérdek nélkül szolgálja majd Őt. Ez az állapot a tökéletesség síkja az Úrral való kapcsolat során. Ekkor az Úr gondoskodik bhaktájának kényelméről és biztonságáról anélkül, hogy kérni kellene rá. Kṛṣṇa megígéri a Bhagavad-gītāban (BG 9.22):
- ananyāś cintayanto māṁ
- ye janāḥ paryupāsate
- teṣāṁ nityābhiyuktānāṁ
- yoga-kṣemaṁ vahāmy aham
A Legfelsőbb Úr személyesen visel gondot arra, aki teljesen átadja magát az Ő odaadó szolgálatának. Amije van, azt az Úr megvédi, és amire szüksége van, azzal az Úr ellátja. Miért zavarná hát az ember az Urat valamilyen anyagi dologért? Az ilyen imák teljesen szükségtelenek.
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura elmagyarázza, hogy egy bhaktát még akkor sem szabad sakāma bhaktának, azaz olyan bhaktának tekinteni, aki valamilyen önző céllal cselekszik, ha arra vágyik, hogy az Úr teljesítse egy bizonyos kívánságát. A Bhagavad-gītāban (BG 7.16) Kṛṣṇa azt mondja:
- catur-vidhā bhajante māṁ
- janāḥ sukṛtino ’rjuna
- ārto jijñāsur arthārthī
- jñānī ca bharatarṣabha
„Ó, Bhāraták legjobbja [Arjuna]! Négyféle jámbor ember kezd hozzá odaadó szolgálatomhoz: a szenvedő, a gazdagságra vágyó, a kíváncsi, és aki az Abszolútról szóló tudás után kutat.” Az ārta és az arthārtī, akik azért fordulnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, hogy megszabaduljanak a szenvedéstől, vagy hogy pénzhez jussanak, nem sakāma bhakták, bár annak látszanak. Mivel kezdő bhakták, pusztán csak tudatlanok. Később a Bhagavad-gītāban az Úr azt mondja: udārāḥ sarva evaite, ők mind nagylelkűek (udārāḥ). Lehet, hogy kezdetben egy bhakta dédelget valamilyen vágyat, de idővel ez el fog tűnni. A Śrīmad-Bhāgavatamban ezért ez áll:
- akāmaḥ sarva-kāmo vā
- mokṣa-kāma udāra-dhīḥ
- tīvreṇa bhakti-yogena
- yajeta puruṣaṁ param
„Aki fejlettebb értelemmel rendelkezik — akár tele van vággyal, akár mentes azoktól, akár a felszabadulásra vágyik —, annak minden eszközzel a legfelsőbb egészet, az Istenség Személyiségét kell imádnia.” (SB 2.3.10)
Még ha valaki valamilyen anyagi dologra vágyik, akkor is egyedül az Úrhoz imádkozzon, hogy teljesüljön a vágya. Azt, aki egy félistenhez fordul kívánsága teljesüléséért, naṣṭa-buddhinak, olyan embernek tekintik, aki elvesztette minden józan eszét. Kṛṣṇa azt mondja a Bhagavad-gītāban (BG 7.20):
- kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ
- prapadyante ’nya-devatāḥ
- taṁ taṁ niyamam āsthāya
- prakṛtyā niyatāḥ svayā
„Akiket az anyagi vágyak megfosztottak értelmüktől, meghódolnak a félistenek előtt, és követik a saját természetük szerint kiszabott imádatszabályokat.”
Lakṣmīdevī saját tapasztalata alapján azt tanácsolja minden olyan bhaktának, aki anyagi vággyal fordul az Úrhoz, hogy mivel az Úr nem más, mint Kāmadeva, nincs szükség arra, hogy bárki anyagi áldást kérjen Tőle. Azt mondja, hogy mindenkinek önző érdek nélkül kell szolgálnia az Urat. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelen van mindenki szívében, ezért ismeri mindenki gondolatait, és idővel teljesíteni fogja minden vágyát. Függjünk hát teljesen az Úr szolgálatától, és ne zavarjuk Őt anyagi kéréseinkkel.