HU/SB 5.18.38
38. VERS
- karoti viśva-sthiti-saṁyamodayaṁ
- yasyepsitaṁ nepsitam īkṣitur guṇaiḥ
- māyā yathāyo bhramate tad-āśrayaṁ
- grāvṇo namas te guṇa-karma-sākṣiṇe
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
karoti—végezve; viśva—az univerzumnak; sthiti—a fenntartás; saṁyama—visszavonva; udayam—a teremtést; yasya—akinek; īpsitam—kívánt; na—nem; īpsitam—kívánt; īkṣituḥ—annak, aki rápillant; guṇaiḥ—az anyagi természet kötőerőivel; māyā—az anyagi energia; yathā—amennyire; ayaḥ—vas; bhramate—mozog; tat-āśrayam—a közelébe téve; grāvṇaḥ—egy mágnes; namaḥ—tiszteletteljes hódolatom; te—Neked; guṇa-karma-sākṣiṇe—az anyagi természet működéseinek és visszahatásainak szemtanúja.
FORDÍTÁS
Ó, Uram! Te nem vágysz az anyagi világ megteremtésére, fenntartására és megsemmisítésére, teremtő energiáddal mégis végrehajtod ezeket a feltételekhez kötött lelkek érdekében. Ahogyan a vasdarab mozog a mágnes hatására, úgy mozdul a tétlen anyag, amikor rápillantasz az anyagi energia összességére.
MAGYARÁZAT
Néha felmerül a kérdés, miért teremtette a Legfelsőbb Úr ezt az anyagi világot, ami csak szenvedést okoz a benne raboskodó élőlények számára. Ez a vers megadja a választ: az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem azért akarja megteremteni ezt az anyagi világot, hogy szenvedést okozzon az élőlényeknek. Csakis azért hozza létre, mert a feltételekhez kötött lelkek élvezni akarják azt.
A természet nem automatikusan működik. Csupán amiatt, hogy az Úr rápillant az anyagi energiára, működik ilyen csodálatosan, ahogyan a vasdarab mozog ide-oda a mágnes hatására. A materialista tudósok és az úgynevezett sāṅkhya filozófusok nem hisznek Istenben, ezért azt gondolják, hogy az anyagi természet felügyelet nélkül működik. Ez azonban nem így van. A Caitanya-caritāmṛta (Ādi 6.18-19) a következőképpen magyarázza el az anyagi világ teremtését:
- yadyapi sāṅkhya māne ‘pradhāna’ —— kāraṇa
- jaḍa ha-ite kabhu nahe jagat-sṛjana
- nija-sṛṣṭi-śakti prabhu sañcāre pradhāne
- īśvarera śaktye tabe haye ta’ nirmāṇe
„Az ateista sāṅkhya filozófusok azt gondolják, hogy a kozmikus megnyilvánulást az anyagi energia összessége okozza, de tévednek. A tompa anyag semmit sem képes megmozdítani, ezért nem működhet függetlenül. Az Úr az anyagi összetevőket saját teremtő energiájával tölti fel, s aztán az Úr energiája következtében az anyag mozdul, és kölcsönhatásokra képes.” A tenger hullámait a levegő mozgatja, a levegő az éterből jön létre, az éter az anyagi természet három kötőerejének ösztönzésére keletkezik, az anyagi természet három kötőereje pedig azért hat, mert a Legfelsőbb Úr rápillant az anyagi energia összességére. Minden természeti jelenség mögött az Istenség Legfelsőbb Személyisége áll tehát, ahogyan azt a Bhagavad-gītā megerősíti (mayādyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram). A Caitanya-caritāmṛta (Ādi 5.59-61) további magyarázattal szolgál:
- jagat-kāraṇa nahe prakṛti jaḍa-rūpā
- śakti sañcāriyā tāre kṛṣṇa kare kṛpā
- kṛṣṇa-śaktye prakṛti haya gauṇa kāraṇa
- agni-śaktye lauha yaiche karaye jāraṇa
- ataeva kṛṣṇa mūla-jagat-kāraṇa
- prakṛti —— kāraṇa yaiche ajā-gala-stana
„Mivel a prakṛti [az anyagi természet] tompa és tehetetlen, valójában nem lehet az anyagi világ oka. Az Úr Kṛṣṇa azzal mutatja ki kegyét, hogy feltölti energiájával a tompa, tehetetlen anyagi természetet. Így az Úr Kṛṣṇa energiája révén a prakṛti válik a másodlagos okká, ahogyan a vas kezd vörösen izzani a tűz energiájától. Az Úr Kṛṣṇa tehát a kozmikus megnyilvánulás eredeti oka. A prakṛti olyan, mint a kecske nyakán lévő bőrzsák, amiből nem lehet tejet fejni.” A materialista tudósok és filozófusok ezért nagy hibát követnek el, amikor azt gondolják, hogy az anyag önmagától mozdul.