HU/SB 5.19.22
22. VERS
- kiṁ duṣkarair naḥ kratubhis tapo-vratair
- dānādibhir vā dyujayena phalgunā
- na yatra nārāyaṇa-pāda-paṅkaja-
- smṛtiḥ pramuṣṭātiśayendriyotsavāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kim—mi haszna; duṣkaraiḥ—nagyon nehéz elvégezni; naḥ—miénk; kratubhiḥ—áldozatok végzésével; tapaḥ—lemondásokkal; vrataiḥ—fogadalmak; dāna-ādibhiḥ—jótékony tettekkel stb.; vā—vagy; dyujayena—a mennyei birodalom elérésével; phalgunā—ami jelentéktelen; na—nem; yatra—ahol; nārāyaṇa-pāda-paṅkaja—az Úr Nārāyaṇa lótuszlábára; smṛtiḥ—emlékezés; pramuṣṭa—elveszett; atiśaya—rendkívüli; indriya-utsavāt—az anyagi érzékkielégítés miatt.
FORDÍTÁS
A félistenek folytatták: Miután végrehajtottuk a védikus rituális szertartások bemutatásának nagyon nehéz feladatát, lemondásokat végeztünk, fogadalmakat tettünk és adományoztunk, elértük, hogy most a mennyei bolygók lakói lehetünk. De mi haszna mindennek? Itt csak az anyagi érzékkielégítésnek élünk, ezért nehezünkre esik emlékezni az Úr Nārāyaṇa lótuszlábaira, sőt, a tengernyi érzéki élvezet közepette szinte el is felejtettük.
MAGYARÁZAT
Bhārata-varṣa olyan nagyszerű hely, hogy ha valaki ott megszületik, nemcsak a mennyei bolygókra juthat el, de közvetlenül vissza is térhet Istenhez. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 9.25) azt mondja:
- yānti deva-vratā devān
- pitṝn yānti pitṛ-vratāḥ
- bhūtāni yānti bhūtejyā
- yānti mad-yājino ’pi mām
„A félisteneket imádók a félistenek között fognak újraszületni, az ősatyák imádói az ősatyákhoz jutnak; akik a szellemeket és kísérteteket imádják, azok közéjük születnek, s akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni.” Bhārata-varṣa földjén az emberek általában követik a védikus elveket, és ezért hatalmas áldozatokat mutatnak be, amelyek eredményeképpen felemelkedhetnek a mennyei bolygókra. Mi haszna azonban e nagy eredménynek? A Bhagavad-gītā (BG 9.21) kijelenti: kṣīṇe puṇye martya-lokaṁ viśanti, amikor áldozatai, adományozása és egyéb jámbor cselekedetei gyümölcseit mind learatta, az embernek vissza kell térnie az alsóbb bolygórendszerekbe, hogy ott újra megtapasztalja a születés és halál fájdalmait. Aki azonban Kṛṣṇa-tudatossá válik, az visszatérhet Kṛṣṇához (yānti-mad-yājiṇo ’pi mām). A félistenek még meg is bánták, hogy a felsőbb bolygórendszerekbe kerültek. A mennyei bolygók lakói sajnálják, hogy nem adatott meg nekik az a lehetőség, hogy Bhārata-varṣa földjén szülessenek. Ehelyett a magasabb színvonalú érzékkielégítés bűvöletébe kerültek, ezért a halál pillanatában nem emlékeztek az Úr Nārāyaṇa lótuszlábára. A végkövetkeztetés az, hogy aki Bhārata-varṣa földjén született, annak követnie kell azokat az utasításokat, melyeket Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége adott. Yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama. Mindenkinek arra kell törekednie, hogy hazatérjen, vissza Istenhez a Vaikuṇṭha bolygókra — vagy a legfelsőbb Vaikuṇṭha bolygóra, Goloka Vṛndāvanába —, hogy örökké, teljes tudásban és boldogságban élhessen az Istenség Legfelsőbb Személyisége társaságában.