HU/SB 5.2.12
12. VERS
- lokaṁ pradarśaya suhṛttama tāvakaṁ me
- yatratya ittham urasāvayavāv apūrvau
- asmad-vidhasya mana-unnayanau bibharti
- bahv adbhutaṁ sarasa-rāsa-sudhādi vaktre
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
lokam—lakhely; pradarśaya—kérlek, mutasd meg; suhṛt-tama—ó, legjobb barát; tāvakam—tiéd; me—nekem; yatratyaḥ—aki ott született; ittham—mint ez; urasā—mellkasával; avayavau—két testrész (a mellek); apūrvau—csodálatos; asmat-vidhasya—egy olyan embernek, mint én; manaḥ-unnayanau—az elmét rendkívül felkavarja; bibharti—fenntartja; bahu—sok; adbhutam—csodálatos; sarasa—kedves szavak; rāsa—szerelmes gesztusok, például a mosoly; sudhā-ādi—mint a nektár; vaktre—a szájban.
FORDÍTÁS
Ó, legjobb barát! Mutasd meg, kérlek, hol laksz! El sem tudom képzelni, hogyan lehetnek az ott élőknek olyan csodálatos testi vonásaik, mint a te domború kebleid, amelyek felkavarják azoknak az elméjét és szemeit, akik meglátják őket, ahogyan engem is felkavartak! Édes szavaikból és kedves mosolyukból ítélve azt hiszem, ajkukról bizonyára nektár csordogál.
MAGYARÁZAT
Āgnīdhra még mindig zavarban volt, és látni akarta azt a helyet, ahonnan a brāhmaṇa fiú jött, ahol az embereknek ilyen domború mellük van. Azt gondolta, hogy ilyen vonzó vonásokra csak szigorú lemondásokkal tehettek szert. Āgnīdhra suhṛttamának, a legjobb barátnak szólította a leányt, hogy ne utasítsa vissza kérését, s kísérje el arra a helyre, otthonába. Nemcsak a leány feszes keblei bűvölték el, hanem édes szavai is elragadták. Olyan volt, mintha nektár folyna ajkai közül, ezért Āgnīdhra egyre nagyobb csodálattal figyelte.